KisBab Naplója

Az én kis pocaklakóm története :)

2012. június 25. hétfő

Másfél évesek lettünk...

Avagy 18 hónapos lett Noja. A legfontosabb dolgok: poharat kezdi fogni önállóan, úgy, hogy már nem kell a biztonsági fedő, mert nem önti ki egy laza mozdulattal.:) Szeret fogócskázni. Körbe-körbe szaladgálunk a házban. Egyre akaratosabb, bármilyen apróságért képes hisztizni. Ezt valljuk be, nehezen tolerálom.:)

Anyuval remekül kijönnek, egy szép együtt töltött nap után nekem tartogatja a hisztijét. Tegnap is mit rendezett.... a fürdőkádban végig csapkodott, méltatlankodott, sírt, mikor Apa megmosta a haját. Most épp a délutáni elalvással küzd. :)

Szobatisztaság. Napközben már nincs pelenka, csak az alvásokhoz. A kaksival nincs gondunk, az simán bele megy a bilibe. A pisit is már könnyebb kiszűrnöm, mert előtte leguggol. Szépen lassan haladunk a szobatisztaság fele, de a védőnéni nagyon megdicsérte Nojcsom, hogy milyen ügyes. Tegnap már kétszer is ráült a bilire (magától!) de pisi nem ment bele, kb. 3 percre később csurrant a padlón. Sajna nagyon lusti a kisasszony, hiába jelez a teste, hogy hahó pisi, ott nem hagyná a játékát. :)) Azért nagyon örülök, mert csak 18 hónapos és már látszik, hogy érett rá és Ő is akarja.:) Ééés hosszú még a nyár..:))

Beszéd: Már megérteti magát mindenkivel. Néha-néha belekerül még egy kis halandzsa a mondatokba, de már lehet érteni mit szeretne. Az egyszerű utasításokat is megérti. Szombaton reggel hozzám bújt, mélyen a szemembe nézett és tisztán kimondta, hogy SZERETLEK! :) Összeviszta csókoláztam :D És én is kaptam vissza 2-3 puszit :D Illetve tegnap kapott a nagybátyja is egy nagy pusszantóst:)

Egyre barátkozósabb, de még midnig félénkebb. Ami nem is baj, hogy nem közvetlen mindenkivel :)

 

 

0 hozzászólás
2012. május 30. szerda

Pocaklakó 2.:)

Ma reggel ez a látvány fogadott!:)

Pocaklakónk úton van, Noja nővérke lesz :)

0 hozzászólás
2012. május 30. szerda

17. hónap

Akkor gyorsan, bár kicsit megkésve egy hóforduló. Noémi április 25-én 17 hónapos lett.

A 86-os cuccait most már egyértelműen kinőtte hosszra, de nem kicsit, megmérni viszont lehetetlen. Kilóra viszont még mindig 12kg körül mozog :)

Reggelire fél liter tejcsivel indít, ebéd mindegy csak krumplis legyen, plusz délutáni szúnyókáláshoz másfél deci tejcsi, uzsonna két deci joghurt és/vagy gyümölcs, vacsora legalább két és fél deci tejcsi, ráadásul napközben korlátlanul nassolhat kekszet, kenyeret, darabos gyümölcsöt (az almát imádja), én nem értem, miért nem hízik. :) Mondjuk nekem így is megfelel. Ja, egyébként vicces volt, ma kivégeztem a szeme láttára egy zacskó gumicukrot, utána megkapta a zacskót, nagyon örült, és vagy félóráig azt imitálta, hogy eszik valamit a zacskóból, mint én.:))

Éjszaka továbbra is hajnali 3kor felkel tejcsiért.Nappal 2-3 órát alszik csak. Az alvás menete továbbra is az, hogy Nojcs be az ágyba, szájába a cumisüveg, anya távozik.


Fogai asszem 16 és fél, de Cápapiranha Noja szájába benyúlni veszélyes és szgorúan tilos.:))

Beszéde szép lassan egyre jobb, tanítgatom ügyesen. Most éppen a lámpa van a soron, amire kiskorában (hehe) mindig azt mondtam neki, hogy hú, lámpa, és NOjcsika ebből annyit jegyzett meg, hogy húúú. Tegnap még ott tartottunk, hogy lám, meg bampa, de valószínűleg direkt szivat, mert ma reggel, miközben kiemeltem az ágyacskájából, rámutatott a lámpára, és tisztán kimondta, hogy lámpa. Amikor viszont megörültem, hogy tudja, és idiótán mutogattam neki, hogy igen, lámpa, akkor közölte velem (lekezelően), hogy húúú. Új szó még az szia, miért, hol van, nem baj, te, gól, Már kimodja a neveket is: Babett, Petra (Petlaa) :D..

Rém ügyes, most már egy ideje tudja, hogy ha az egyik helyen kapcsolgat valamit, akkor lehet, hogy valahol máshol történik valami (billentyűzet, gyerekjátékok), ezeket kifigyeli, és tényleg ügyesen megjegyzi. Gyakorlatilag semmilyen más gyerekjáték nem érdekli, csak amiben kapcsolgatni lehet valamit, vagy összerakni-szétszedni lehet valamit (vagy ékszer). Előszedtük neki az unokanővére babalegóját, a koncepció világos előtte, de a derékszöggel még bajban van, ezért nem mndig sikerül két darabot összeraknia. Viszont vannak ilyen kis fémdobozkáim, amikre rá lehet nyomni a tetejét, az csont nélkül megy. Ja, meg pakol utánam a konyhában, ha valamit elveszek valahonnan, lehetőleg visszarakja, a szekrényajtókat becsukja, a legaranyosabb, amikor leverem a konyharuhát a tűzhely fogójáról, akkor mérgelődve, "már megint nekem kell ezt" arccal visszatömködi rá, pedig alig éri fel.:D Ja, és megtanulta levenni a kardigánját, cipzár le, utána karok ki, ezzel el szokott szórakozni egy negyedórát.:)

Már éppen belenyugodtam, hogy soha nem fog kapaszkodás nélkül járni, mikor egyik napról a másikra elkezdett. :) Bújocskáztunk és egy olyan heylre bújtam el, ahonnan én jól láttam őt, de ő nem engem. És egyszer csak felpattant és elkezdett járni, mikor meglátott, gyors vissza mászó pozicióba. Aztán a sógorom után indult el. És mostmár akár az utca végére is kimegy egyedül. Már fel áll egyedül. Ha elesik, akkor is vissza áll. :) Ha viszont le kell hajolnia valamiért, jajjgat..(szegény, öreg 17 hónapos csontjai) :D

Kezdtünk mindketten penészvirágos benyomást kelteni, úgyhogy az utóbbi két hétben ha nem esett, minden nap kimentünk 1-2 órára, leginkább babakocsival, mert azért sár van, abba ne kússzon inkább. Így néha lázad, hogy ki akar szállni, de leginkább csak röhincsél a fáknak, meg kurjongat az embereknek, illetve vau-vauzik a kutyáknak. Viszont a színünk máris szebb. Otthon meg jön-megy, rendezkedik, nézeget kifelé az ablakokon, énekelget velem, kipakol-visszapakol, pukit kunyerál, megszereli a megszerelnivalókat, rengeteg dolga van. :))

 


0 hozzászólás
2012. május 30. szerda

Noja 16. hónapja

Bár igazából már elmúlt 16 hónapos, de nem szeretném, ha hiányozna ez a bejegyzés :)
Hónap közepén volt 12 kg és 81 cm. Tartja a kis husis formáját szépen :) Imádom a kis combiját, meg a pociját.

Tökéletesítette a mászást, továbbra is dolgokba kapaszkodva jár, akár fél kézzel kapaszkodva, oldalazik, erre azt mondták a szakértők, hogy tök jó, mert ettől alakul ki a lábboltozata, ne is vezessem kézenfogva. Mostanában próbálgatja a feltérdelést, mármint hogy W-ülésből kapaszkodás nélkül térdre áll, ez megy is neki, úgyhogy a felállás sem lehet messze. Hajtja magát a hintán. Ülés közben egyre többször magától előrerakja valemelyik lábát.

A kipakolás után rájött, hogy a dolgokat vissza is lehet pakolni, és a konyhaszekrénybe megpróbál mindent visszatenni a helyére, amit kivett. Ha ügyes vagyok, akkor sikerül elkapnom azt a pillanatot, amikor már mindent visszarakott, de még nem kezdte meg újpól a lepakolást, és akkor megtapsolom, megdicsérem milyen ügyes.

Illetve aljas módon készítettem neki egy nagyobb kartondobozból játéktárolót a hálószobába, ott ugyanis az a program, hogy a kis kosarakból ki-be pakol. Mióta ott van a kartondoboz, random módon pakolgat vissza vagy a kosarába, vagy a dobozba, viszont a doboz túl mély ahhoz, hogy bármit ki tudjon belőle venni, úgyhogy a szabadon mozgó játékai folyamatosan fogynak (és én kevésbé esem rajtuk keresztül). :D

Aztán.. a hónap elején még arról panaszkodtam Kovács doktornőnek, hogy alig lehet szilárd kaját beleimádkozni, aztán csináltam neki paradicsom levest és krumplipürét rántott párizsivel, és a Noja egy menetre bevágta (általában egy decit sikerül egyszerre belenyomnom, másnap kapta volna a másik felét). Azt hittem, csak véletlen, de másnap, amikor 3 decit csináltam két napra, azt is egyben benyomta, csak lestem. Viszont még mindig megiszik olyan 2 dl tejet a rendes kaják után is.

A másik örömhír, hogy végre hajlandó darabosabbat is enni (mármint olyan villával összetört állagú kajákat). A harmadik meg az, hogy napközben, ha nassolna, akkor kiszolgálja magát, például leveszi a konyhában a piskótás dobozt, kivesz belőle egy piskótát, és elrágcsálja. Már csak arra kellene megtanítanom, hogy utána söpörjön is fel. :DD Viszont rendszeresítettem neki egy tálka kukoricapelhyet (pukit) elérhető magasságban, amit délelőtt elfogyaszt. A rituálé lényege, hogy egyenként kiveszi és maga mellé teszi a pukikat utána megpróbálja kalapként a fejébe húzni a tálkát, majd megeszi a pukikat.:DD

Nagyon, nagyon várom már, hogy a tányérokat tányérként kezelje, és nem olyasvalamiként, amit az arcába vagy a fejére kell nyomnia, mert emiatt a téves beidegződése miatt sok soron kívüli fürdetésnek és átöltözésnek voltunk már szenvedő alanyai (igen, én is, ilyenkor szeret hozzám bújni).:))

A beszédünk nagyon beidnult, egyre több szót mond, és már szótagokat is rak össze.,mikor felébred, kiabál: ANYA. Ha ugatnak odakint a kutyák, azt mondja, vau-vau.

A kedvenc szaván kívül továbbra is használja még a nemet, csak az most kissé háttérbe szorult, viszont egy csomó mindent megpróbál utánozni. például elvittem játszótérre, és előtte énekelgettem neki a hinta-palintát, hogy legyen egy kis fogalma, hová megyünk, mire Nojcs utánam énekelte, hogy in-ta, dádádá, dádá-dádá dádádá, tök jó ritmikával meg dallammal. Teljesen el voltam képedve.:))

Kint van 16 fogunk, még 4 et várunk, amik már szintén úton vannak.

Szóval mindent egybevetve jól elvagyunk így mi. :)

 


0 hozzászólás
2012. április 7. szombat

15. hónaposak lettünk

80 cm és 11,8 kg, fogak száma 16 - de készülődneka hátsó nagyörlők is, a két felső örlőnek pedig már nagyon fehér az íny része. Nem sok kép készül Róla mostanában - az ok nagyon egyszerű: mert nem lehet fényképezni - amint meglátja a telefont már indul is megszerezni.

Gondolkodtam, hogy készítsek e büszkeséglistát, legyek e bezzeganyuka egy frankó bezzeggyerekkel, de aztán úgy gondoltam, hogy mégsem kellene :) Nem szoktam bezzegeskedni, most meg már "öreg" vagyok  új szokásokat felvenni :)))) Viszont mivel ez a blog mégiscsak a gyerekes anyukáknak készült, azért egy pillanatfelvételt készítek a jelen helyzetről, s mikor majd a menyemnek (remélhetőleg majd lesz!!) vetítek, hogy bezzeg az Noja már 6hónaposan többszörösen összetett mondatokban beszélt, nem mellesleg addigra már frankón szobatiszta is volt, ja és persze már sakkozott is, legyen mihez nyúlni végső érvként szegény lánynak :D / közben el is gondolkodom, hogy mit is keresek én totál átlagos fejlődési görbével ilyen hiperszónikus családban :DDDD/ Szóval.

Alig hiszem el, hogy ekkora lett - néha rácsodálkozom, mennyire megnőtt és milyen okos lett. Még élénken emlékszem arra a kis nyekergő csomagra akit hazahoztunk a kórházból, és milyen lassan teltek vele a napok : még csak egy napos volt, egy hetes, két hetes... hónapos - és itt van már nem is baba, annyira kisgyerek. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a kedvencem, mert még édes, aranyos - még nem hisztis (csak el ne szóljam magam...) , bújós, puha, meleg - néha csak megállitanám az időt ... Amióta elhagyta az 1 évet rengeteget fejlődött. Nem is tudom mikor kezdődött - a napokban jöttünk rá, hogy lassan mindent ért : ha kérek valamit odahozza -  Érti, hogy 'Hozd ide a zoknidat' vagy a macit/kanalat/autót stb. 'gyere segits kipakolni a mosógépet' - nagyon lelkesen segit, adogatja a ruhát. Felmászik a székre - van amikor a hideg ráz a mutatványaitól (értsd, hogy veszélyérzet = 0, sőt méltatlankodik, miért is nem engedjük a dugaszokat, drótókat rágni, széket billegtetni) - máskor meg nagyon is megkönnyiti a dolgomat. Annyira ügyes (és persze folyton tele van kék/sárga/zöld foltokkal:-)

Egész nap aktiv - mikor kinyillott a szeme (félálomban megissza a tejét, ébren erre már esély sincs, nem lehet arra időt pazarolni) és már indul is felfedezni.  Mikor bent vagyunk akkor is van, hogy felmászik az ágy egyik oldalán, a másikon meg le futás vissza ismétlés... vagy csak kihúz valamit a szoba közepére és akkörül mászkál körbe körbe (ilyenkor engem kicsit a farkukat kergető kiskutyusokra emlékeztet :-) Mióta jó idő lett mindennap kint vagyunk délelőtt- délután, és ezt ki is követeli, jajj nekünk ha esetleg esik az eső.Énekelünk, játszunk, zenét hallgatunk - azonnal billegni kezd mikor zenét hall :-).

Megmutatja a fülét/orrát/száját/szemét/hasát - persze van amikor homokszem kerül a gépezetbe, túl sokat érdeklődünk és nincs kedve hozzá - vagy csak információzárlat van - olyankor lazán rámutat valamire és játszik tovább (vagyis a szemből fül lesz, az orrból száj) de ez még belefér igy 15 hónaposan....

Azért néha annyira meglep, milyen erőszakos és követelőző tud lenni egy ilyen apróság! Mostanában éjjel gyakran felsír, valószínűleg a fogzásból kifolyólag - s olyankor, ha már hosszabban sír, megjelenek, hogy megnyugtassam. Beszélek hozzá, csitítom, s ha ez nem használ, kénytelen vagyok a jól bevált hátsimogatáshoz folyamodni… amit, ha csak egy másodpercre is felfüggesztek, hát olyan erőszakos hangfoszlányok hagyják el piciny ajkait, hogy bámulatos! Utána eszeveszett sírásba kezd megint, csak hogy kikövetelje magának a neki járó simogatást, vagy a felvételt és az apa és anya közötti alvást. (amiről szeretném leszoktatni, mert ha majd úton lesz a kistesó és növöget a pocakom, nem szeretném, hogy megrúgja..)

Etetésnél pedig, ha nem megfelelő a koszt, illetve észrevesz más finomságot az asztalon vagy a környéken, akkor semmi szín alatt sem hajlandó elfogyasztani a neki készített főzeléket, még azután se, ha sikerül megkaparintania a kívánt élelmiszert. Hú, hát rengeteget agyalok azon, vajon hogyan reagáljam le ezeket a helyzeteket és hogyan nevelgessem legmegfelelőbben. Elkényeztetni semmiképp sem szeretnénk.(Ha már nem sikerült eddig..)

Imádom a kislányomat:) Mindennap meglep minket valami érdekes és meghökkentő dologgal :D Például tegnap végig sétált a konyhába (zokniba) majd az asztalnál esett egy szép nagyot... Vagy bent motorozik a szobába és termésuetesen csak a szekrénynek vagy a konvektornak fog neki esni.. (innen is vannak azok a kék-zöld foltok..:))

Update: Ma sajnos már ki is jöttek rajta a kiütések..:( Néznem kell, hogy láz-hőemelkedés társul-e hozzá, ha igen, akkor irány az ügyelet.

AZtán ki tudja, mire 16 hónapos lesz, lehet, már nem egyedül róla szól a világ! :)

 

Jajj, a lényeget majdnem kifelejtettem: bilizünk. Már a bilibe kaksizunk csak. Ha kell neki kaksizni, akkor hozza a bilit, én pedig már ültetem is rá :) Viszont még gőzöm sincs, hogy hogy vezetem rá, hogy pisilni is a bilibe pisiljünk :))

0 hozzászólás
2012. március 5. hétfő

14. hónap

Ismét eltelt 1 hónap és 14 hónapos lett Noémi. Hihetetlen, hogy rohan az idő...10720 gramm és 79,5cm. Tiszta nagylány! :) Jó régen nem írtam már, az időmből nagyon kevés van, legalábbis arra, hogy összeszedjem magam, és nekikezdjek bejegyzést írni. Ez több szempontból sem túl jó, de abból biztosan nem, hogy szinte képtelenség összefoglalni, mennyi minden történt Noja életében ezen idő alatt!(Azért megpróbálom, ha már elszántam magam.)

Rohamtempóban változik Nojcsi napról-napra, értve ezt a tudására,
a viselkedésére, a külső jegyeire egyaránt. Minden nap egy újdonsággal lep meg minket, amiről nem is sejtjük, hogy valahogyan már ezt is tudja. :) Egyre önállóbb. Ha valamit enni, illetve inni szeretne, megy a szekrényhez, jelzi mit is kér. Ha valamit pedig nem enne, akkor azt igen
öntudatosan hozza a tudomásunkra. Étvágya hullámzó, van, mikor alig fogy el az adott kaja, máskor még repeta is belefér (szigorúan apa tányérjáról). Jelenlegi kedvenc: paradicsomleves, krumplis dolgok, alma. Ezen kívül popcorn, pizzás chips. Próbálkozik a már villával, kanállal enni, bár már ezt csinálta régebben is. Egész jól megy neki, de nem erőltetem, ha én etetem, akkor biztosan eszik, ha hagyom játszani, akkor a 2-3. falat után már nem jut be a főzelék. Alma, csoki jöhet mindig! Pohárból nagyon ügyesen iszunk, és szivószállal is sikerül egy-két kortyot leönteni! A csőrös pohár még
mindig csak játszó eszköz..

Napirendünk szinte változatlan, azaz reggel 7-8 közötti ébredés, játék+séta jó idő esetén,  ebéd, 2 óra délutáni alvás és játék+séta, uzsonna, ébredés után már Apa is itthon van általában, így együtt sétálunk+játszunk, vacsora után fürdés Apával, egy kis mese, majd este 8-9 között alvás. Éjszaka némi nyöszörgés, ágyrács rugdosása akad félálomban, ébredés igazán csak egy-egy fogacska kibújása idején van, olyankor viszont több ilyen éjszaka követi egymást, akár 1-2 hétig is, mikor is félóránként kell bemenni hozzá. Én  azon vagyok, és ezt most is tartom, hogy ilyenkor nincs ágyból kivétel, szórakoztatás, maximum tejcsi vagy tea adása,"aludj Noja" , és kijövök. Ez úgy bevált. Talán párszor vette Apa ki az ágyból, mikor nagyon élesen-keservesen felsírt… Mondhatom úgy, Noémi végig alussza az éjszakákat.

A napközbeni elfoglaltságokban rengeteg változás történt. Maradt a bújócska, de már ritkul, most inkább a rohangálás, motorozás próbálgatása, mászás mindenre fel-le a sláger. Tolatni is nagyon szeret, azaz hátrafelé megy, és közben vigyorog. Időnként hátranéz, nincs-e akadály, amit kerülni kell, vagy hátranyúl ugyanezért, majd megy tovább. Zabálnivaló ilyenkor /is/! A mostani sláger az autók. Egyre jobban tologatja, leteszi a fejét a földre/ágyra és nézi, ahogy a kerekek forognak. Minden, amit húzni lehet, jöhet. Ezer játék közül is kihalássza az egyetlen járművet, és akkor kész a boldogság. Nyomogat mindent egy ujjal, mindenhova bedugdossa ami éppen a kezébe akad, imád lukakba pl. tollat/ceruzát dugdosni. Valójában nem nagyon játszik az autókon kívül más játékkal, talán az építőkockák, a süti faló bödön és a kalapács, illetve az orvosi szett 1-2 darabja, ami vetekedhet velük. De egész nap ide rak, oda rak, matat, mászik le és fel, fetreng, kipakol, bepakol, piszkálgat, rajzolgat, könyveket nézeget, eltűnik, a szobájában ahol bemászik a szekrénybe és ott játszik.

Imádja továbbra is az autókat, buszokat, repülőket, és új kedvencek a motorok /hiába Apja lánya!/ így a babakocsiban maradás is kevésbé stresszes, mert busz, teherautó szerencsére elég gyakran feltűnik, ami leköti Noját. Séta közben rengeteget dumcsizik nézegetve Most már egyre többször szeretne barangolni a saját lábacskáin az úton, Egyébként mindene a séta, ha ez nincs, akkor az erkélyen való nézelődés. Ha véletlenül kiejtjük a szánkon, hogy majd megyünk sétálni, vagy ide-oda, azonnal az ajtónál terem és veszi elő a cipőjét, leül és próbálja felhúzni. Ha ilyenkor még mégsem megyünk, akkor nagyon keservesen sír, amit egyébként nem szokott általában más miatt. Amúgy nagyon keveset törik el a mécses, mondhatnánk szinte soha, kivétel ez alól, ha valaki kimegy a lakásból, és az említett "még nem megyünk sétálni" vagy "nem lehet kimenni az erkélyre, mert szakad az eső"!  Szóval, semmiről nem szabad úgy beszélni, mintha Ő nem értené. Igenis érti, és a legbonyolultabb szövegkörnyezetből is ki tud szűrni mindent, ami az Ő kis életére nézve fontos lehet. Olyasmit is, amiről álmunkban nem gondoltuk, hogy ismerős számára a kifejezés. :) Gyakran kérem valamire, amiről úgy konkrétan nem "beszéltünk". Ő megy és csinálja. Ezeken kívül roppant jókedvű, vidám és rengeteget bohóckodó gyermek, aminek nagyon örülünk, ez jelzi számunkra, hogy "jó itt Neki közöttünk"! És ez a legfontosabb!!! :)  Vannak persze nyűgös napjaink, ám ezek leginkább a fogakkal hozhatók összefüggésbe, ilyenkor azért többször panaszkodik, dobálja a kezébe kerülő tárgyakat, és a cumisüveget ki nem veszi a szájából, azt rágja őrült módon. Na, ilyenkor azért már délben kicsit leamortizálódik az idegrendszerem, főleg, ha ezt egy olyan éjszaka előzi meg, amit említettem, és nem az alvósról beszélek.

Labdázni is elkezdett, a tévében imádja nézni, ahogy fociznak /hajrá Fradi!!!/ Rajzolgatni is próbál, minden tollat, ceruzát győzelmi zsákmányként tud hurcolni mindenfelé. Formarendezőbe egész jól pakol, de nem igazán köti le a dolog, inkább megy tovább. Estére óriási csatatér a lakás, napközben esély sincs ezen javítani, csupán az esti fürdés ad erre lehetőséget.

Tv-t önállóan kapcsolgatja, igaz általában akkor kapcsol el valamit, amikor éppen nagyon figyelem az adást. Este a mese után még Apán picit nézelődik, bambul kicsit, majd mutatja, mehetünk aludni. De napközben is megy a szobájában, ha aludni kellene. A lakásban nem igen akad olyan tárgy, amit ne ismerne fel, ha kiejtjük a nevét. A tévében felismert dolgokat azonnal mutatja itthon is.

Hihetetlenül muzikális, járkálás és játék közben is dúdolgat. Ha a rádióban/tévében felismer egy dalt, amit már hallott, boldogan tapsolni kezd, és táncol rá. Idegen helyen megszólaló ismerős dalnál rám néz, elkezd táncikálni így jelezve; ezt ismerjük. :-) Ha azt mondom: menjünk, cseréljük le a pelust, megy a szobába, mutatja honnan kell elővenni a tisztát, és jobb esetben ezután is együttműködik, ám néha elrohan kacagva. Fürdés előtt kidobja a szennyesbe a ruháit,.. Segít összehajtogatni, tudja, hogy zokni melyik fiókba való és teszi is bele. Ha a szárítóról le szedi a ruhákat, akkor külön válogatja a sajátját és viszi be a szobájába. Nagyon ügyesen nyitogatja és csukogatja a szekrényajtókat. A földön lévő morzsát, egyéb szemétbe való, vagy annak ítélt dolgokat kidobja a szemetesbe, amit irtó fontoskodó pofival végez.

Egyre hosszabb időre kötik le a mesék a tévében, visszainteget a szereplőknek, jókat kacag, ha valami vicces történik. Kedvencek most: Pajti (T-rex expressz) Thomas és barátai, Eperke és a Mickey egér játszótere továbbra is.

A beszéd készége nagypn gyorsan fejlődik. „Apa, Anya, Mama, Baba, Tata, Pöt-Petra, Babt-Babett, ’Bce- Bence, hát, igen, nem, Tess, Kösz..stb” Az idő múlásával az akarta is egyre erősebb, ami rendjén is van. Ha valamiért kicsit felhúzza magát, akkor a kezében lévő tárgyat elhajítja villámgyorsan. Ez azért néha már picit mérgesítő tud lenni, mikor mondjuk, 20x vágja oda a teli poharat. Igen öntudatos kis csaj lett belőle. Az viszont hamar feledtet minden bosszúságot, mikor rájön, ez nem volt egy szép húzás részéről, jön, és mélyen a szemembe nézve megsimogat, alig várja a viszont mosolyt, ami természetesen érkezik is. Utána jól megölelgetjük egymást, legalábbis én Őt. :)

Jelenleg 12 fog bújt ki, két metsző hihetetlenül hatalmas dudorral készül előtörni. Felül nem tudni mi a helyzet, mert azt egyelőre képtelenség szemrevételezni.

Még bújósabb lett, puszit kér és ad is! És néha meg is simogat. Már nem akad ki annyira azon, ha Apa és én esetleg megöleljük egymást, de azért meglehetősen rosszallóan tud ránk nézni ilyenkor néha-néha. :) Látni azokban a kék szemekben, hogy megy a tanakodás, vajon közénk furakodjon-e vagy megszánjon minket? J e általában már csak odajön, és kéri: vegyük fel, adunk egy puszit Neki, és már megy is tovább...Hála az égnek, már nem tol szét minket. Külső jegyekben is változott sokat szerintem, bár jó husiban van még mindig /10,7 kg/, de a pofija kezd a babásból lányossá válni, a haja is sokat nőtt és sűrűbb lett, úgyhogy lassan egy fodrász is esedékes, bár csak módjával azért, nem szeretnék igazán rövid hajat Nojának..

Járni még nem jár, néha néha észreveszem, hogy álldogál egyedül, de ha látja hogy nézem azonnal megfog valamit, vagy leül..

Egyszóval, valóban nagylányosan telnek már a napjaink, és tényleg nem győzzük este Apával megbeszélni, mennyi újdonságot tartogat a mi lányunk minden nap. Ilyenkor általában még megnézzük, ahogy békésen szuszog, elolvadunk minden egyes alkalommal, és nagyon, de nagyon boldogok vagyunk, hogy Ő a mi lányunk!


0 hozzászólás
2012. február 3. péntek

Babát akarok!!!!

Jó lenne látni kívülről magunkat. Talán sokszor pontosabban - reálisabban meg tudnánk ítélni viselkedésünket az adott helyzetben./ Ez persze az élet sok területére érvényes./ De vajon hol van az a pont, amikor átesünk a BABÁT SZERETNÉK-ből a BABÁT AKAROK-ba? Mik befolyásolják ezt? Csak mi? Csak a lelkünk?

Mostanában egyre nehezebben viselem, ha valakinek a környezetemben babája születik. Nem mintha irigy lennék, vagy ilyenek, mert itt van nekem a csodálatos hercegnőm, csak rossz.. Azt hiszem eljutottam arra a pontra, hogy ÚJRA BABÁT SZERETNÉK!
Noémi már 14 hónapos lesz. Tündéri kis csöppség. Olyan kis mosolygós, cuki pofa! :) Szerintem már Ő is örülne egy kis játszó társnak.. Apával egyre többet beszélünk a babáról.. Árpilis-május derekán elköltözünk és rendeződik végre a helyzetünk minden szempontból. Apa egyszer azt mondja, decemberben jöhet a baba, aztán megváltoztatja ...inkább mégse. Viszont tegnap úgy gondolom nagy áttörést értünk el :D Annyira szeretnék már egy nyamvadék kétcsíkos tesztet!!!!!!!!!! :D
Mostanában egyre több kismama van. Apa már el sem meri mondani, ha megtudja valakiről, hogy kisbabája lesz... Szeretném ha már engem is szájára venne a város, hogy hallottad, hogy megint terhes...?
De úgy döntöttem, hogy csak akkor adom a világ tudtára a dolgot, ha már túl leszek a 12. héten. Jó, hogy már így tervezgetem a dolgokat, mikor még híre-hamva sincs a babusnak. De a remény hal meg utoljára...:))
0 hozzászólás
2012. január 25. szerda

Noémi 13 hónapos lett.

Bizony, Noja már 13 hónapos lett.
/Nem tudom, igazából meddig  fogok még havi beszámolókat írni, mindenesetre most megteszem. :)/
Csak ámulva figyelem, ahogyan egy számomra új tulajdonságokkal felruházott kisember jön-megy, ismerkedik, barátkozik, viccelődik, és érti a viccet. :D
Viszonylag keveset fordultunk meg közösségben, főként gyermekközösségben a téli betegséghullám okán, így nem igazán ismertük Nojcs azon oldalát, vajon milyen módon viszonyul a vele azonos korú, vagy kicsit idősebb gyerekekhez. Elmondhatom, Noja volt a legközvetlenebb a játszásban. Odament a gyerekekhez, magyarázott, mutogatott nekik, ösztönözni próbálta őket a közös játékra.
Mikor indultunk haza a nagy összejövetelről, még kicsit pityergett is, hogy maradni akar. Itt figyeltem meg először, hogy visszainteget. :)) Eddig magától csak úgy integetett, vagy ha kértük néha-néha... No és a tapsolás, amit most már valóban tudatosan arra használ, hogy tetszését fejezze ki, nem ám csak úgy tapsikolunk. :)
Az elalvással ugyan 6 hetes kora óta nincs gond, inkább az éjszakai átalvással vannak még mindig problémák. Van amikor 2-3szor kel "csak" fel enni-inni, de van olyan is, hpgy óránként. Tegnap például 23 órától hajnal fél 3ig fent volt, nem kellett neki se tej se tea, a nagy hisztiben még hányt is. Aztán apát beküldtük a baba szobába aludni, mi pedig ketten aludtunk a nagy ágyon. Kezdetben még kényelmesen, aztán Noja folyamatosan szorított be a sarokba. :) Végig hozzám bújt, éreztem a szuszigását, és folyamatosa fogott. Reggel 9ig aludtunk :)
Nem tudom írtam-e már, de már stabilan megállunk egyedül, bárhol és még stabilabban járkálkálunk, sőt, annyira gyorsan megy ide-oda, hogy talán már néhány lépés futásnak is megfelel. :)
Lassan megkezdjük a bilire szoktatást is, és ha azzal sikerrel járunk, akkor nappalra eltűnik a cumisüveg és a csőrős pohár, vagy sima pohár veszi át a helyét, mert már pohárból szépen tud inni egyedül :)
A picike lányom egyre akaratosabb, és bizony némi hiszti is felkerült a listára, ami elkeseredett hasrafekvést jelent, majd kezdődik a sírás, ami nem kellően gyors beavatkozás esetén egyre hangosabb, krokodilkönnyessé válik...és akár öklendezésbe is fajul. :/

Szinte mindent ért, és a "felszólításokat" teljesíti is vidáman.  Ha valamit szeretne, akkor odamegy /ezt írtó céltudatosan tudja előadni/ megmutatja, vagy elkezdi csinálni, amiben segítséget vár.
Apát kézenfogja, és viszi oda, ahol éppen játszani szeretne, vagy valamit le szeretne kérni a polcukról. Édes, ahogy vezeti. :)
Guggolva játszik sokszor, vagy éppen féltérden állva. Hosszú ideig el tud szöszmötölni apró dolgokkal, mint például hogyan fér be az ujjacska egy apró lyukba, hogy-hogy a túloldalon pedig látszik is az a bizonyos ujj...
Etetőszékről lemászik, vagy éppen feláll benne és onnan nézelődik időnként, vagy a kedvenc fotelbe ill az ágyra mászik fel.
Amilyen könnyen megtanulta hónapokkal ezelőtt, hogyan is jövünk le az ágyról-fotelről, egyszer sem esett le, lekopogom azóta sem.
Aranyos, ha beszélgetés közben mellettünk ül, "kihallja" az ismerős szavakat, és már mutogatja is, vagy éppen elkezdi csinálni az említett tevékenységet. Pedig ilyenkor úgy tűnik, teljesen el van merűlve a játékban. De nem. Valóban igaz, a gyerekek mindent értenek-hallanak. Hiába ilyen aprók még! :)

Szavak terén icipici haladás történt. Többször kimondta a "nem" szót, egyben "tatamama","anyanya" és a "papa" Apa lenne. Ezenkívül a halandzsázás megy szüntelen. Bár most picit alábbhagyott talán. Úgy olvastam valamikor, ha a halandzsázás feltünően alábbhagy, elmarad akár, az egy vihar előtti csend /jóértelemben/, ezután jelennek meg az igazi első szavak. :D Nem tudom ez így lesz-e, de talán :)

Kedvenc játék lett most:telefon, a lego duplo, atz orvosi kistáskából a sztetoszkóp, a formaberakó teknős és a járás segítővel sétál egybekötve. Néha annyit látni a gyerekünkből, hogy elhalad jobbra, mögötte zörög-csattok valamelyik játék, amit éppen húz maga után, majd elhalad balra, és eltűnik a másik szobában. :-) Ez olyan nagylányos "dolog", én imádom!:D
Sokat nézi Thomas és barátai meséket, a T-rex expesszt, a Sam a tűzoltót, Oscar Oázisát és Eperkét jókat mulat rajta, imádja a zenét benne, dudolja is hangosan.
A tv-t már magabiztosan kapcsolgatja ki-be és a csatorna váltáshoz is ért.:D
Zene terén még mindig Pitbull ft. Marc Anthony - Rain Over Me a kedvence, azt kell unásig hallgatni, egy nap akár 88-szor is :DD
Ezenkívül még a Mickey Egér játszótere, Zümi kalandjai, Jack és Soha ország kalózai, Manny mester és a Kell egy ötlet! amit néz sokáig, hangosan nevetve rajta. Vannak kedvenc reklámok is, ezeket is a másik szobából kihallja, és már siet, nehogy elmulassza.
Rajzolgat is már, de leginkább a székre még, úgyhogy a tollakat dugdosni kell azért.

A séták persze abszolút kedvencek, maradt a busz és autóimádat :)
Ami a legeslegfontosabb, hihetetlenül vidám lányka Noémi, szinte folyamatosan nevet, nagyon tud örülni mindennek. Remek és megnyugtató ezt látni. :)

Bujós lett, ölbekucorodva szereti nézni a könyveket, meséket. Arra a kérdésre, "hogyan szereted Anyát"? egy nagy ölelés a válasz :) És olyan mintha már puszit is adna :)

"Segíteni" nagyon szeret, a szemetet elviszi és kidobja a kukába, aztán fogja és kiborítja az egészet :D, porszívózást imádja, mert arra lehet táncolni :D Továbbra is törölgeti a bútorokat, padlót, de teregetni is "hajlandó" azaz leveszi a már felterített ruhát :D.
Egyedül a rendrakás, amit én elkezdek, Ő pedig "visszacsinál" szinte azonnal. :D
Ez egyébként jó figyelemelterelés a hisztinél, azaz elkezdek pakolni, erre minden mást elfelejt, és start a szétrámolás. :))
Hát igen, a pakolás még mindig rettentő érdekes, de kíválóan le lehet mérni a gyermek növekedését azon, vajon melyik polcot, fiókot éri már el. Ami kellemes, hogy néhány dolgot visszavisz a helyére, persze ritkán akkor, ha megkérjük erre. :) Illetve a "Kérem szépenre" odaadja a tenyerembe a játékot és mondja, hogy "te" az a tessék lenne...:) Mindig ezt játszuk.. "Kérem szépen - tessék - köszönöm.."

Este fürdés előtt elkezdi levenni a zokniját, nadrágját, pólóját, bár azért még belegabalyodik utóbbiakba, de nagyon vidáman készülődik. (Csak utóbbi időben már reggel is vetkőzik és akár napközben is..)

Zeneimádatot örökölte szüleitől, ennek nagyon örülök. Nem a megszokott környezetben megismert dalt felismer máshol is szinte azonnal, és mosolyogva dúdolja, táncol rá.
Fogacskákkal küzdünk mindannyian, mi álmatlansággal, néha "enyhe idegfeszültséggel", Ő pedig az ilyenkor menetrendszerű nyűgivel, felsírással, szájacska ütögetésével, amit a hihetetlenül megduzzadt ínnyel nem is csodálok. Jelenleg legalább 3 fog igyekszik kifelé, ebből 2 az alső-hátsó nagyörlők. Ettől függetlenül jobban viseli az utóbbi időben ezt is talán.
Megvolt az első hajvágás is. Elől picit megigazítottam, majd el is csomagoltam persze. :) Ez 3 napja volt, mostanra már alig észrevehető az akció. Igazán nem szeretném rövidre vágni, inkább hosszabbra hagyni majd, de elől-hátul össze kell még nőnie a hosszaknak.

Naponta csodálkozom el azon, mennyire sok információt szív Magába, hiszen folyamatosan "derülnek" ki turpisságok, amiket már tud anélkül, hogy valójában bárki is "tanította" volna, vagy akár kifejezetten mutatta volna, hogy és miként kell ezt és azt megcsinálni.

Úgyhogy minden nap egy új fejezet lehetne, és én ezt rettentő mód élvezem. Főként a kommunikáció egyre könnyebb voltát. Már alig várom, hogy jókat beszélgessük majd! :))

Természetesen mindez a negyede sincs annak, amit leírhatnék, de ilyenkor mindent szeretnék lejegyezni, amiből azt következik hogy sok-sok minden elmarad. Majd próbálom pótolni... :))

0 hozzászólás
2011. december 29. csütörtök

Noja 1 éves lett.

Eljött, hát ez a nap is (2011.12.25) és Noémi 12.53perckor betöltötte az első életévét. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elment ez a 12 hónap.

Január első hetében viszem méreckedni a kisassznyt, tehát pontos adatokat akkor tudok írni, addig csak annyit, hogy nagyon cuki, csupa mosoly kislány, aki nagyon imádja az unokatesóit, szeret enni (mindent!) és rajong a zenéért. Még nem idnult el. de szerintem hamarosan elfog. (Bár, a neurológus doktornő szerint, hamarabb fog megszólalni . Egyébként minden rendben van vele, és csak jövő decemberben kell visszavinnem utoljára! Hála az égnek! :)) Állandóan pakol, de SZÉT, nem össze :D, így állandóan szedem össze a játékokat a földről, a könyveket, a ruhákat, majd kezdhetem újra előlröl. Azért erről leszokhatna :D NEm bánnám :D Már le kellett pakolnom a szekrénysor első polcáról is, és hamarosan jöhet a második.. De ha hiszitek, ha nem, ahogy elpakoltam a könyveket, és plüss állatokkal helyetesítettem, hirtelen abba maradt az érdeklődés.. Furcsa.. nem igaz!? :)

Kiderült az is, hogy mi okozza a kakilási problémákat.. sajnos aranyere van picimnek. De a gyereksbész írt fel neki Aurobin-kenőcsőt és már a 3. napon észre lehetett venni a javulást.. mára pedig csak már egy rossz emlék. Januárba még oda is visszakell mennünk, a kontroll miatt.

Na, akkor jobb hírek: Egyedül tudunk állni, de csak akkor, ha mindenről megfeledkezünk :D Újdosnág lett a "kukázás" is.. és minden érdekes lett ami vizes.. Imád segíteni teregetni.. Én felteszem, ő alulról lehúzgálja.. :D Állandóan a nyakába akaszt mindent és úgy szaladgál.. múltkor pl a bugyimat :D

December 6-án megjött a Mikulás bácsi Nojához is, mert jó?? kislány volt :D Hát a csokik és a cukrok nem sok örömet váltottak ki belőle, pláne, hogy egyébként is kap néha-néha.. na de a tatáéktól kapott játék zongora annál nagyobb sikert aratott.

december 24-én Dédihez mentünk le karácsonyozni. A karácsonyfa minden szempontból osztatlan sikert aratott, és közelebbről is megkellett nézni, pláne, hogy sokkal nagyobb mint az itthoni.. két dísztől gyorsan meg is szabadította dédit és egy szakácskönyvtől, amit azért én valamenyire helyre tudtam hozni :D A vacsiból már ő is evett sőőőt megkostólta a szénsavas üditőket is :D Édes volt, ahogy nyújtogatta a nyelvét.

december 25-én itthon szülinapoztunk :) Jöttek a nagyszülők, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik és a keresztszülők, sok-sok ajándékot, ruhát kapott Noja. És persze a torta.. illetve a tortán lévő gyertya volt az izgalmasabb.

december 26-án pedig édesanyámékhoz mentünk le kettesben (mert apa szolgálatban volt). A kecskeméten élő unokatesótól nagyon sok dolgot kapott Noja..a sok dolgoból kettő nyerte el a tetszését (egy zenélő telefon és egy zenélő "táska" amin elől állatok vannak és amelyiket megnyomja az olyan hangot ad ki).

Nagyon ügyes, aranyos, gyönyörű :D Nem tudok betelni vele. Ő legszebb és legjobb dolog az életembe. Ő jelenti nekem a BOLDOGSÁGOT. Soha, de soha nem akarom elveszíteni az én 1 éves kis öregasszonyomat :D Még, ha előszeretettem "dumál" is nekem vissza és harapdál és hisztikkel tisztel meg. :)) Ő az életem értelme.

0 hozzászólás
2011. november 29. kedd

Noémi 11 hónapos lett.

Bizony, bizony 11 hónapos lett Noémi, a következő hónapforduló már az első születésnapja lesz!!! :) Imádom, ahogyan egyre jobban nyílik a kis értelme, érdeklődik minden iránt, mindent megvizsgál, mindent tudni akar. Nagyon jól el tudunk játszani, nagyokat nevetünk, utánozzuk egymást, látszik, hogy érti, mit mondok neki, így "beszélgetünk is." :) Imádom, ahogyan néz rám azokkal a nagy, kerek szemeivel.:)

Védőnői mérés alapján 10270 g és 77 cm. Igen, elhagyta a 10 kg-ot, bár amennyit eszik...nem nehéz. ;)

Tápit már nem eszünk,ugyanis nagyon megfogta a kis pociját,és a dokinéni azt mondta elkezdhetem neki adni a tejcsit (2,8%-sat). Tegnap este már azt is kapta, és eddig úgy néz ki elfogadja. Ha betölti az 1 évet, pedig variálhatom (kakaó, karamellás tej, vaniliás tej, tejes kávé). Így napi 4x kap majd tejcsit (reggeli, napközben alváshoz, vacsi, éjjel 1x,), bár az éjjeli 1x-hez, még kéri a tápit. Az jobban laktatja. 3x eszik szilárdat, (tízórai, ebéd, uzsonna), néha megcsúszunk és akkor kimarad vagy nem is kér.

Fogai száma változatlan, most egy kicsit megállt. 7 db, 4 fent, 3 lent, de nemsokára kibújik a bal alsó 2-es, már látszik az ínyében. :) Tegnap meg volt az első "fogmosásunk". :) Mutattam neki, hogy én, hogy csináltam, és ahhoz képest, nagyon is jól csinálta, hogy életében előszőr fogott fogkefét a pici kezében.:) Most már ez is az esti rutin része lesz.:)

Továbbra is kapaszkodva lépeget, sőt, inkább már száguldozik, ha van mibe fogódzkodni. :) Sokat szoktunk sétálgatni, már úgyis megy, ha csak az egyik kezét fogom. Próbálkozik az egyedül, kapaszkodó nélküli felállással, legalábbis emeli már fel a fenekét, kinyújtja a lábát.  Ha áll, és vissza akar menni a földre, akkor egyik kezével elengedi a kapaszkodót, lehajol és megfogja a földet, majd a másik kezével is :) Ha több szintes a kapaszkodó, akkor lentebb fogja meg és letérdel, nyújtja a két kezét, hogy letámaszkodhasson majd vagy pedig egyszerűen csak lecsüccsen. Megtanult tolatásból leülni. :) Így néha már kényelembe helyezi magát, és így vizsgál meg egy tárgyat, de feltérdelni is szeret. Mászni továbbra is szeret, néha utol sem érem. Sosem fárad el, még csak egy pillanatra sem, pedig délután azért 6-7 órákat is ébren van egyben. Csodálom ezt a sok energiát, néha jól jönne, ha nekem is adna belőle. ;) Továbbra sem szereti, ha korlátozva van a mozgása, és nem akkor mozoghat, mikor ő akar. 

Öltözés, pelenkázás megint nehéz dolog, kemény munka -legalábbis nekem, hogy utána menjek, és elég gyors legyek. Néha engedi,teljesen együtt működő, főleg fürdés előtt. Néha nem, na olyankor még a tiltott dolgokkal sem lehet lekötni, így megtanultam állás/mászás közben pelusozni, öltöztetni. (kevesebb harccal jár).

Most már tényleg csak 1x alszik napközben, úgy 1-1,5 órát. Mindig egyedül alszik el. Újdonság, az esti változó alvás idő, hogy mikor fekszik le, van, hogy már 8-kor fáradt, de olyan is, hogy csak fél 11-kor... Fürödni fél 8-8 körül szoktunk (ha előbb fárad, akkor előrehozzuk 7-re). Reggel általában 9- 9.30 körül ébred. Éjjel kb. 2x ébred, ebből 1x tejcsizik (hajnalban), a másik ébredés az, amikor teázik. Ezen kívül néha arra ébred fel, hogy mozog álmában is, és hasra fordul, kinyomja magát, mászni kezd, ettől megijed, de visszafordítom, megsimogatom a hátát, és megnyugszik. :)

"Kukucs"-os játék a favorit -félre is hajtja hozzá a fejét-, most már úgy játszunk, hogy elbújik előlem a függönynél (vagy valami kis ruhadarab mögé :) és ki-kikukucskál. Integetés néha megy, ha olyan kedve van, viszont "törjük a mákot". :) Mindent megvizsgál, megkóstol, és nagyon örül, ha valami újat egyedül fedez fel. :) Arra a 2 percre sem tudom bezárni a szobába, még elmegyek wc-re, inkább utánam mászik még oda is. :) Mindenhol pakolna ( ha nem lennék gonosz:D), újabban a kukában akar turkálni :( és a felmosót kóstolgatni :(. De előtte semmi nincs biztonságban. :D A labdát egy kézzel olyan ügyes fogással meg tudja markolni, hogy mondtam is Janinak, biztosan vízilabdás lesz, mint én. :D Már a 2. polcról is lassan le kell pakolnunk a szobában, mert lábujjhegyen eléri -és a cél érdekében nem rest ágaskodni. A plüssöket nagyon szereti. :D Továbbra is elég erősen tud csípni, harapni, de nem dühből, hanem mert az olyan "jó móka".

Most megint barátkozósabb kedvében van, mindenkire vigyorog, kukucskál. :) Néha az sem zavarja, ha kiosonok, és más marad vele, bár nem szabad látnia hogy kimegyek és jól le kell foglalni, nem maradhatok 10-15 percnél tovább távol.

Viselkedésről is kell írjak most már. Sajnos néha türelmetlen (ezt tőlem örökölte, az biztos :( ), ha nem kap meg valamit elsőre, az nem tetszik neki. Már hisztizik is ilyenkor. Olyan hisztit le tud vágni, kifeszíti magát, nem is sír, hanem kiabál, visít, duzzog, nem néz rám, kicselezni lehetetlen. Ilyenkor próbáltam már: felvenni és elmagyarázni nyugodtan, hogy mit szabad és mit nem, miért nem, és nem akarok rosszat. Volt olyan, hogy megértette, és megnyugodott, de legutóbb ez sem használt. Nem szeretem sírni hagyni, de letettem a földre, és integettem neki, hogy pápá Noja, anya elmegy (lépkedtem az ajtó felé). Erre abbahagyta, csodálkozott, jött utánam és azért sírt, hogy vegyem fel... Nem vagyok híve az öntsük le vízzel módszernek, így csak finoman megmostam az arcát hideg vízzel a végén, hogy megnyugodjon teljesen.

Viszont nagyon értelmes, felfedező típusú kisgyermek. :) Minden érdekli, még a legapróbb morzsa is a földön, úgy el tud szöszölni vele... Rá tud csodálkozni dolgokra, szereti egyedül megvizsgálni, rájönni, hogyan is működik, akkor nagyon boldog. És rengeteget mosolyog, azt imádom, mikor hangosan kacag, főleg, ha csikizzük! :)

Nagyon tud szeretni. Össze szoktuk dugni a fejünket, és akkor még dünnyög is, és forgatja a buksiját. Ha mondom neki, hogy ki jön ide Anyához, és tárt karokkal várom, akkor odamászik/odasétál kapaszkodva az ölembe, és befészkeli magát, átölel. Ha puszit kapok Janitól, akkor cuppog, és ő is jön oda, hogy kér, mikor átölel Jani, csak mosolyog és bújik ő is hozzánk. Ez olyan jó érzés, hogy már Ő is tudja éreztetni, mennyire szeret minket. De van olyan is, hogy féltékenységi jelenetet rendez és azt szeretné, hogy ha nem lennénk közel egymáshoz. :)

Öröm vele az élet, egyre jobban élvezzük a játékot, most már ő is aktívan részt vesz mindenben, (pl.: a kukucskálós játéknál ő is elbújik. :) ) Néha magában is jól elvan, igaz, ez nem tart tovább 5-10 percnél, mert szereti, ha foglalkoznak vele, de ő még így tanul, és később hiányozni fognak még ezek az órák.

A mesét is nagyon szeretünk nézni, kedvenc a Minimaxon a Charlie Mackó.:))

Rosszabb hír: Mivel még mindig visszatartja a kaksit, ezért csütörtökön el kell vinnem a Gyereksebészhez. :( :( :( Sajnos, ha ő is úgy látja a dolgot, mint a háziorvosunk, akkor megfogja tükrözni a kis végbelét. :( Remélem semmi gond nem lesz, és az, hogy mostmár elfogjuk hagyni a tápit, majd segíteni fog rajta. Továbbra is kapja a Laevolacot és a Glicerines kúpot (felváltva). De szeretném, már, hogyha ezzel nem kellene tovább bajlódni, neki is jó lenne és nekem is.

 

 


0 hozzászólás