KisBab Naplója

Az én kis pocaklakóm története :)

2016. február 5. péntek

Harmadik csodánk. :)

Tehát, 2015. december 31 - Orosz Máté NEM volt hajlandó kibújni. :) Ezért doktorbácsink január 5-én befektetett az osztályra. 3100-as méhszájjal vett fel, magzatvizet nem tudott nézni, illetve Máté megint harántfekvésben mutatta magát. Lementünk ultrahangra ott már fejvégú volt, de még magasan volt a feje,

Január 6-án OTT-t irtak elő, ami viszont elég rosszul sült el 5 perc után volt egy kis méhösszehúzódásom, és Máté azonnal bradycard lett. A másodperc töredéke alatt ott termett két szülsznő, akik idegesen kiabáltak, hogy valaki azonnal szóljanak egy orvosnak. Az ügyeletes orvos ott termett, megvizsgált, rám azonnal oxigén maxot raktak, a perfúrzort leállították. Doki bácsi azonnal közölte, hogy megkell inditani a babát. Hát, senkinek nem kivánom, ahogy visszatértem a kórteremben, elbőgtem magam... Felhívták az orvosomat, aki mondta, hogy nem engedi, mert az utolsó vizsgálatnál még oldalt volt a baba feje, de vigyenek el ultrahangra nem e köldökzsinór van rátekeredve. Az UH mindent rendben talált 3500gr-ra becsülték Máté babyt.

Január 7-én reggeli vizitnél, az orvosom viszont közölte, hogy mégis megkell inditani a babát, este feltesz egy méhszájtágító kúpot, és reggel burkot repeszt. Beletörödtem. Az osztályvezető főrovos láthatta az arcomon, hogy nem örülök ennek a hírnek, mert egyből viccelődve mondta, hogy ne aggódjak, a hamradik gyereknek már járt útja van. - gondolom, célozva azzal, hogy nem lesz ez olyan szörnyű.- A vizit után megvizsgált az orvos, a méhszáj változatlan volt, kinomytatta és aláiratta velem a papirokat, hogyha bármi történne, bele egyezek, hogy ő szakmai protokoll szerint járjon el.. nem kérdeztem semmit... csak írtam a papirokat. Viszont, a kórterembe visszaérve, elmentem a mosdóba és érzékeltem, hogy a nyákdugó eltávozott, bíztam benne, hogy talán útnak indul a drágám és elkerülhetem az inditást.

Délután 16 fele dokibácsi berontott a szobámba, hogy megjött a véreredmény, és ramaty a vérképem. 70-es a hemoglobin szintem, ő így nem megy bele a szülésbe. Vért rendel, és 2 zacskóval kapni is fogok. Transzfúzió. Közbe bejöttek Apáék is a lányokkal meglátogatni, aki bíztatott, hogy végig mellettem lesz. (természetesen apás szülésre készültünk). A folyosón bezsélgetve viszont jött egy fájás, a derekamból indulva végig az alhasamig.. Ez a fájás, nem joslófájás volt..EZT a fájást felismeri az ember... :D Nézegettem az időt, de rettentően rendszertelenek voltak. Apa nem is bízott benne, hisz a 32. héttől szinte rendszeres josló fájásaim, derékfájásaim voltak. 18 óra körül elkezdett szivárogni a bal mellemből a tejcsi (deja vu érzés, NOrina is igy jelezte, hogy jön.)

Felhívtam apát, hogy vigye el anyuhoz a lányokat, mert én ma szülni fogok. 19.10 kor jött az orvos és az ápolónő, hogy bekössék a transzfúziót. Jeleztem, hogy vannak igazi fájásaim, de rendszertelenek. A doki mondta, hogy jó akkor vizsgáló, az eredmény lesújtó volt: SEMMI. Nem változott a méhszáj. Megkaptam a vért, fájások voltak. Amikor voltak erősek voltak, de rendszertelenek. Hol 8, hol 5, hol 2 majd 30 percig semmi...

Az ápolónő viszont nem hagyta annyiban, mondta, hogy menjek a kezelőbe, ő megkeresi a dokit. A doktorbácsi viszont nem jött, hanem azt mondta, hogy akkor nézzünk NST-t. Na, hadd ne mondjam, hogy a 20 perces NSTn EGYETLENEGY fájásom se volt. MOndtam is magamba, hogy frankó, ezek azt hiszik, hogy kamuzok... jött is a szülésznő lekapcsolni, mikor jött egy fájás, majd utána még egy. Nem voltak olyan erősek mint, az előttük lévő egy 50-es és egy 70es erősségűt mutatott az NST. AZ orvos az NST csikot nézve mondta, hogy akkor mégegyszer megvizsgál, és lám-lám 2 és fél ujjnyira nyitva voltam. :) Az orvos is meglepődött és mondta, hogy akkor előkészítő, majd szülőszoba.

Az előkészítőbe megkaptam a kupot, tusolás, borotválkozás. Majd teló apának, és 21.17-kor elfoglaltam a helyem a szülőszobán, ahol ismét NST. A fájások rendszertelenek voltak, a magzatburok ép, de a víz tiszta. Doki bácsi 21-24kor burkot repesztett. Aoa 21-30kor beesett, és közölte, hogy hogy fekszek, ilyenkor még sétálni szoktam...:) Na, inentől kezdve szabályos 2 perces, majd 1 perces fájásaim voltak. Iszonyat. De ami a legfurcsább, éreztem a medencémben a fejét, és jött az a nyomás érzés, hogy én bizony tudnék nyomni.. Természetesen ezt nem mondtam senkinek, mert mondom idiótának néznek. Viszont a szülésznő észrevehetett valamit, mert nem tágított mellőlem, és egyszer csak elkezdte nyomkodni a hasam, majd megkérdezte, hogy nem érzem e a gyerek fejét.. mint a vulkán úgy tört ki belőlem, hogy de, csak nem mertem mondani, mert még nem érezhetném.

Mondtam, hogy feküdjek a hátamra megvizsgál.. 4 ujjnyira nyitva voltam, viszont, Máté feje csak fájásnál jött le, fájászünetben visszament. Elküldött sétálni, és szólt közbe az orvosnak, hogy legyen készenlétben, mert itt 1 órán belül baba lesz.

Az orvosom jött is, és nem tágított az ágy mellől, olvasgatott - Ember tragédiáját :D - majd elkezdett nosztalgiázni, hogy a Norina születése is milyen gyorsan ment. - Bevallom iszonyú jól esett, az egész, hogy ott volt, és bátorított, és hogy emlékezett Norinára is.- Majd viccesen megjegyezte, hogy milyen jó, hogy megbeszéltük, hogy ma nem szülünk. :D

A fájások iszonyúan jöttek,majd a doki bácsim szólt egyszercsak, hogy próbáljuk meg, a következő fájásnálm szülőpózt felvenni és nyomnom kell. Így is lett. De ahogy hanyatt feküdtem, Máté ismét bradycard lett, a szív hangja gyorsan esett 80ra majd 60-ra, itt szólt a szülésznő: Doktor úr hallja ezt?40-re esett le, mikor kaptam oxigén maszkot, és nyomnom kellett, mert a baba nem viseli már jól a fájásokat. Szörnyű volt.. ugyértem, NEM ÉREZTEM SEMMIT, csak nyomtam világnak, és nem tudtam merre jár a gyerek...és persze aggódtam is, hogy nehogy elveszítsük, ne újraélesztés legyen a vége... Fájás végén, megszólalt a szülésznő, hogy nagyon jó, kint a feje, Dokibácsi közölte, következő nyomásra kint lesz. AZ, hogy mikor jön már a következő fájás, örökké valóság volt, de iszonyú erőt adott, hogy kint a feje... És valóban, a második nyomásra:

2016.01.07.én 22-34-kor 3640 grammal és 51 cm-rel megszületett a kicsi fiam, Orosz Máté János. 10/10-es apgarral, a 41. héten.

 

 

Gátvédelemmel, vágás nélkül, iszonyú gyorsan. :) Természetesen a 35. héttől ittam a málnalevél teát, és szedtem a homeós bogyókat, ill. szülés közben is. Én hiszem, és most már tudom is, hogy ezek NAGYON SOKAT SEGÍTETTEK.

Mátéka 10/10 -es apgarral makk egészségesen érkezett, de meglátszott rajta az egy hetes túlhordás. Magzatmáz egy gramm nem volt rajta, a bőre ráncos volt, és félig hámló. A körme óriási....DE GYÖNYÖRŰ. :)

Bár gyors szülés volt, nekem ez volt a legnehezebb. Talán a sűrű fájások miatt.. bár valamit valamiért.. Talán inkább egy órás vajúdás, mint 8-12 órás...

Vasárnap lesz 1 hónapos. egy ANGYAL. de komolyan. 2 hetes kora óta átaludja az éjszakát, sírni a szülőszobán hallottuk csak. :) Anyatejes, tejcsi van bőven. :)

Több gyerkőcöt nem szeretnék, Apa igen, ő rettentő gyerek mániás, és imádja, ha várandós vagyok, de nekem igy teljes a családom. :)

 

0 hozzászólás
2016. február 5. péntek

Tökéletes 2015. :)

Jó régóta nem írtam, de a két lányka és az egyetem mellett nem sok időm volt. :) Rengeteg minden történt, Noémi időközben óvodás lett, hála istennek semmi gond nem volt, a beszoktatás 1 nap volt, másnap már ott maradt ebédelni is. :)

Norina időközben lassan 3 éves lesz, ügyes, okos kislány. Későn kezdett el beszélni, és hála a youtube-nak, jobban tud angolul, mint magyarul. :) Kicsit aggresszív, félek is, hogy milyen lesz majd az oviban.

Na, de térjünk a lényegre. :) Apával már a megismerkedésünkkor megebszéltük, hogy 3 gyerkőcre vágyunk. Norina születése után, én felvételiztem az egyetemre, és megbeszéltük, hogy mikor végzek, még egy évet dolgozok és utánna babázunk újra. Hát, az én kisbékám máshogy gondolta. :)

Áprilisban hiába vártam a mensit, nem jött. És jelentkeztek reggeli rosszullétek. Ennek nem szenteltem nagy figyelmet, mert Noja pont hányós-hasmneős vírust hozott haza oviból, ill. ugye a lányokkal semmi tünetem nem volt sosem, csak a menszesz kimaradása. De 2 hetes késés után, már gyanakodni kezdtem, így Apát elzavartam tesztért. Hát másodpercek alatt, erős két csík jelent meg. Bevallom megijedtem. Apa örült, sőőőőőt szinte várta, hogy mikor babázhat újra. Nekem kellett 1 nap, hogy rendbe tegyem a gondolataimat. Végül természetesen a "sokk" után, arra jutottunk, hogy nem vetetjük el csak azért, mert 2 évvel korábban jött.

Sajnos mivel nem tervezett baba volt, és gyógyszeres kezelés alatt is álltam, másnap azonnal rohantam az orvosomhoz és minden aggodalmamról beszámoltam neki. Azonnal ultrahangot csinált, ami egy egészséges ha lehet ilyet mondani, korának megfelelő 8 hetes magzatot mutatott, gyönyörű, erős szívhanggal.

A terhesség hátralevő szakasza viszont nem volt problémamentes. Előszőr is maradtak a reggeli rosszullétek egészen masszívan a 12. hétig. iszonyűan megviselt a meleg, nagyon fáradékony voltam, a hőhullámokról, és sirógörcsökről nem is beszélve. Ezek miatt is, illetve mert undorodtam az édestől, és csak a sós ill, a húsos ételek, ill. zöldség-gyümölcs minden mennyiségben jöhetett, és a szívem mélyén is azt éreztem, hogy kisfiút hordok a szívem alatt. :)

A 12. hetes ultrahangon doki bácsi 80%ban azt mondta, hogy harmadjára kisifunk lesz. Ezen az UH-n még mindent rendben talált.

A 20. hetes uh-n sajnos a méhlepény már rossz helyen volt, placenta praevia, elölfekvő méhlepény és Máté farfekvése miatt innentől szeptemberig havonta, majd szeptembertől októberig 2 hetente - itt már harántfekvés miatt -, végül hetente kellett ultrahangra járnom - a placenta időközben jó helyre került, de Máté harántfekvésben maradt. DE 120%-ra biztosan bebizonyosodott, hogy kicsifiút hordok a szívem alatt. :) Magát a terhességet szörnyen viseltem, sétálni alig birtam, 5 perc séta után már úgy vettem a levegőt, mint egy COPD-s :D a 15 perces séta beletelt egy órába, és hozzáteszem liftnélküli lépcsőházban a 4- emeleten lakunk, a derekam folyamatosan fájt... iszonyú volt. :D

November 13-án a biztonség kedvéért 4D-s uh-n is voltunk:

Mivel a babával minden rendben volt, minden ellenére, a név választás során a MÁTÉ nevet kapta - Isten ajándéka jelentése miatt. Mert ő nekünk tényleg ajándék. :) És természetesen Apa nem tágított, a JÁNOS név is adta magát, hisz egyetlen trónörököse lesz. :)

Orosz Máté János 2015. december 31-i érkezésre volt kiirva. :)

Alig vártam, hogy teljenek a napok, és végre a kezemben foghassam. :)

 

0 hozzászólás