Tehát, 2015. december 31 - Orosz Máté NEM volt hajlandó kibújni. :) Ezért doktorbácsink január 5-én befektetett az osztályra. 3100-as méhszájjal vett fel, magzatvizet nem tudott nézni, illetve Máté megint harántfekvésben mutatta magát. Lementünk ultrahangra ott már fejvégú volt, de még magasan volt a feje,

Január 6-án OTT-t irtak elő, ami viszont elég rosszul sült el 5 perc után volt egy kis méhösszehúzódásom, és Máté azonnal bradycard lett. A másodperc töredéke alatt ott termett két szülsznő, akik idegesen kiabáltak, hogy valaki azonnal szóljanak egy orvosnak. Az ügyeletes orvos ott termett, megvizsgált, rám azonnal oxigén maxot raktak, a perfúrzort leállították. Doki bácsi azonnal közölte, hogy megkell inditani a babát. Hát, senkinek nem kivánom, ahogy visszatértem a kórteremben, elbőgtem magam... Felhívták az orvosomat, aki mondta, hogy nem engedi, mert az utolsó vizsgálatnál még oldalt volt a baba feje, de vigyenek el ultrahangra nem e köldökzsinór van rátekeredve. Az UH mindent rendben talált 3500gr-ra becsülték Máté babyt.

Január 7-én reggeli vizitnél, az orvosom viszont közölte, hogy mégis megkell inditani a babát, este feltesz egy méhszájtágító kúpot, és reggel burkot repeszt. Beletörödtem. Az osztályvezető főrovos láthatta az arcomon, hogy nem örülök ennek a hírnek, mert egyből viccelődve mondta, hogy ne aggódjak, a hamradik gyereknek már járt útja van. - gondolom, célozva azzal, hogy nem lesz ez olyan szörnyű.- A vizit után megvizsgált az orvos, a méhszáj változatlan volt, kinomytatta és aláiratta velem a papirokat, hogyha bármi történne, bele egyezek, hogy ő szakmai protokoll szerint járjon el.. nem kérdeztem semmit... csak írtam a papirokat. Viszont, a kórterembe visszaérve, elmentem a mosdóba és érzékeltem, hogy a nyákdugó eltávozott, bíztam benne, hogy talán útnak indul a drágám és elkerülhetem az inditást.

Délután 16 fele dokibácsi berontott a szobámba, hogy megjött a véreredmény, és ramaty a vérképem. 70-es a hemoglobin szintem, ő így nem megy bele a szülésbe. Vért rendel, és 2 zacskóval kapni is fogok. Transzfúzió. Közbe bejöttek Apáék is a lányokkal meglátogatni, aki bíztatott, hogy végig mellettem lesz. (természetesen apás szülésre készültünk). A folyosón bezsélgetve viszont jött egy fájás, a derekamból indulva végig az alhasamig.. Ez a fájás, nem joslófájás volt..EZT a fájást felismeri az ember... :D Nézegettem az időt, de rettentően rendszertelenek voltak. Apa nem is bízott benne, hisz a 32. héttől szinte rendszeres josló fájásaim, derékfájásaim voltak. 18 óra körül elkezdett szivárogni a bal mellemből a tejcsi (deja vu érzés, NOrina is igy jelezte, hogy jön.)

Felhívtam apát, hogy vigye el anyuhoz a lányokat, mert én ma szülni fogok. 19.10 kor jött az orvos és az ápolónő, hogy bekössék a transzfúziót. Jeleztem, hogy vannak igazi fájásaim, de rendszertelenek. A doki mondta, hogy jó akkor vizsgáló, az eredmény lesújtó volt: SEMMI. Nem változott a méhszáj. Megkaptam a vért, fájások voltak. Amikor voltak erősek voltak, de rendszertelenek. Hol 8, hol 5, hol 2 majd 30 percig semmi...

Az ápolónő viszont nem hagyta annyiban, mondta, hogy menjek a kezelőbe, ő megkeresi a dokit. A doktorbácsi viszont nem jött, hanem azt mondta, hogy akkor nézzünk NST-t. Na, hadd ne mondjam, hogy a 20 perces NSTn EGYETLENEGY fájásom se volt. MOndtam is magamba, hogy frankó, ezek azt hiszik, hogy kamuzok... jött is a szülésznő lekapcsolni, mikor jött egy fájás, majd utána még egy. Nem voltak olyan erősek mint, az előttük lévő egy 50-es és egy 70es erősségűt mutatott az NST. AZ orvos az NST csikot nézve mondta, hogy akkor mégegyszer megvizsgál, és lám-lám 2 és fél ujjnyira nyitva voltam. :) Az orvos is meglepődött és mondta, hogy akkor előkészítő, majd szülőszoba.

Az előkészítőbe megkaptam a kupot, tusolás, borotválkozás. Majd teló apának, és 21.17-kor elfoglaltam a helyem a szülőszobán, ahol ismét NST. A fájások rendszertelenek voltak, a magzatburok ép, de a víz tiszta. Doki bácsi 21-24kor burkot repesztett. Aoa 21-30kor beesett, és közölte, hogy hogy fekszek, ilyenkor még sétálni szoktam...:) Na, inentől kezdve szabályos 2 perces, majd 1 perces fájásaim voltak. Iszonyat. De ami a legfurcsább, éreztem a medencémben a fejét, és jött az a nyomás érzés, hogy én bizony tudnék nyomni.. Természetesen ezt nem mondtam senkinek, mert mondom idiótának néznek. Viszont a szülésznő észrevehetett valamit, mert nem tágított mellőlem, és egyszer csak elkezdte nyomkodni a hasam, majd megkérdezte, hogy nem érzem e a gyerek fejét.. mint a vulkán úgy tört ki belőlem, hogy de, csak nem mertem mondani, mert még nem érezhetném.

Mondtam, hogy feküdjek a hátamra megvizsgál.. 4 ujjnyira nyitva voltam, viszont, Máté feje csak fájásnál jött le, fájászünetben visszament. Elküldött sétálni, és szólt közbe az orvosnak, hogy legyen készenlétben, mert itt 1 órán belül baba lesz.

Az orvosom jött is, és nem tágított az ágy mellől, olvasgatott - Ember tragédiáját :D - majd elkezdett nosztalgiázni, hogy a Norina születése is milyen gyorsan ment. - Bevallom iszonyú jól esett, az egész, hogy ott volt, és bátorított, és hogy emlékezett Norinára is.- Majd viccesen megjegyezte, hogy milyen jó, hogy megbeszéltük, hogy ma nem szülünk. :D

A fájások iszonyúan jöttek,majd a doki bácsim szólt egyszercsak, hogy próbáljuk meg, a következő fájásnálm szülőpózt felvenni és nyomnom kell. Így is lett. De ahogy hanyatt feküdtem, Máté ismét bradycard lett, a szív hangja gyorsan esett 80ra majd 60-ra, itt szólt a szülésznő: Doktor úr hallja ezt?40-re esett le, mikor kaptam oxigén maszkot, és nyomnom kellett, mert a baba nem viseli már jól a fájásokat. Szörnyű volt.. ugyértem, NEM ÉREZTEM SEMMIT, csak nyomtam világnak, és nem tudtam merre jár a gyerek...és persze aggódtam is, hogy nehogy elveszítsük, ne újraélesztés legyen a vége... Fájás végén, megszólalt a szülésznő, hogy nagyon jó, kint a feje, Dokibácsi közölte, következő nyomásra kint lesz. AZ, hogy mikor jön már a következő fájás, örökké valóság volt, de iszonyú erőt adott, hogy kint a feje... És valóban, a második nyomásra:

2016.01.07.én 22-34-kor 3640 grammal és 51 cm-rel megszületett a kicsi fiam, Orosz Máté János. 10/10-es apgarral, a 41. héten.

 

 

Gátvédelemmel, vágás nélkül, iszonyú gyorsan. :) Természetesen a 35. héttől ittam a málnalevél teát, és szedtem a homeós bogyókat, ill. szülés közben is. Én hiszem, és most már tudom is, hogy ezek NAGYON SOKAT SEGÍTETTEK.

Mátéka 10/10 -es apgarral makk egészségesen érkezett, de meglátszott rajta az egy hetes túlhordás. Magzatmáz egy gramm nem volt rajta, a bőre ráncos volt, és félig hámló. A körme óriási....DE GYÖNYÖRŰ. :)

Bár gyors szülés volt, nekem ez volt a legnehezebb. Talán a sűrű fájások miatt.. bár valamit valamiért.. Talán inkább egy órás vajúdás, mint 8-12 órás...

Vasárnap lesz 1 hónapos. egy ANGYAL. de komolyan. 2 hetes kora óta átaludja az éjszakát, sírni a szülőszobán hallottuk csak. :) Anyatejes, tejcsi van bőven. :)

Több gyerkőcöt nem szeretnék, Apa igen, ő rettentő gyerek mániás, és imádja, ha várandós vagyok, de nekem igy teljes a családom. :)