KisBab Naplója

Az én kis pocaklakóm története :)

2012. május 30. szerda

Pocaklakó 2.:)

Ma reggel ez a látvány fogadott!:)

Pocaklakónk úton van, Noja nővérke lesz :)

0 hozzászólás
2012. május 30. szerda

17. hónap

Akkor gyorsan, bár kicsit megkésve egy hóforduló. Noémi április 25-én 17 hónapos lett.

A 86-os cuccait most már egyértelműen kinőtte hosszra, de nem kicsit, megmérni viszont lehetetlen. Kilóra viszont még mindig 12kg körül mozog :)

Reggelire fél liter tejcsivel indít, ebéd mindegy csak krumplis legyen, plusz délutáni szúnyókáláshoz másfél deci tejcsi, uzsonna két deci joghurt és/vagy gyümölcs, vacsora legalább két és fél deci tejcsi, ráadásul napközben korlátlanul nassolhat kekszet, kenyeret, darabos gyümölcsöt (az almát imádja), én nem értem, miért nem hízik. :) Mondjuk nekem így is megfelel. Ja, egyébként vicces volt, ma kivégeztem a szeme láttára egy zacskó gumicukrot, utána megkapta a zacskót, nagyon örült, és vagy félóráig azt imitálta, hogy eszik valamit a zacskóból, mint én.:))

Éjszaka továbbra is hajnali 3kor felkel tejcsiért.Nappal 2-3 órát alszik csak. Az alvás menete továbbra is az, hogy Nojcs be az ágyba, szájába a cumisüveg, anya távozik.


Fogai asszem 16 és fél, de Cápapiranha Noja szájába benyúlni veszélyes és szgorúan tilos.:))

Beszéde szép lassan egyre jobb, tanítgatom ügyesen. Most éppen a lámpa van a soron, amire kiskorában (hehe) mindig azt mondtam neki, hogy hú, lámpa, és NOjcsika ebből annyit jegyzett meg, hogy húúú. Tegnap még ott tartottunk, hogy lám, meg bampa, de valószínűleg direkt szivat, mert ma reggel, miközben kiemeltem az ágyacskájából, rámutatott a lámpára, és tisztán kimondta, hogy lámpa. Amikor viszont megörültem, hogy tudja, és idiótán mutogattam neki, hogy igen, lámpa, akkor közölte velem (lekezelően), hogy húúú. Új szó még az szia, miért, hol van, nem baj, te, gól, Már kimodja a neveket is: Babett, Petra (Petlaa) :D..

Rém ügyes, most már egy ideje tudja, hogy ha az egyik helyen kapcsolgat valamit, akkor lehet, hogy valahol máshol történik valami (billentyűzet, gyerekjátékok), ezeket kifigyeli, és tényleg ügyesen megjegyzi. Gyakorlatilag semmilyen más gyerekjáték nem érdekli, csak amiben kapcsolgatni lehet valamit, vagy összerakni-szétszedni lehet valamit (vagy ékszer). Előszedtük neki az unokanővére babalegóját, a koncepció világos előtte, de a derékszöggel még bajban van, ezért nem mndig sikerül két darabot összeraknia. Viszont vannak ilyen kis fémdobozkáim, amikre rá lehet nyomni a tetejét, az csont nélkül megy. Ja, meg pakol utánam a konyhában, ha valamit elveszek valahonnan, lehetőleg visszarakja, a szekrényajtókat becsukja, a legaranyosabb, amikor leverem a konyharuhát a tűzhely fogójáról, akkor mérgelődve, "már megint nekem kell ezt" arccal visszatömködi rá, pedig alig éri fel.:D Ja, és megtanulta levenni a kardigánját, cipzár le, utána karok ki, ezzel el szokott szórakozni egy negyedórát.:)

Már éppen belenyugodtam, hogy soha nem fog kapaszkodás nélkül járni, mikor egyik napról a másikra elkezdett. :) Bújocskáztunk és egy olyan heylre bújtam el, ahonnan én jól láttam őt, de ő nem engem. És egyszer csak felpattant és elkezdett járni, mikor meglátott, gyors vissza mászó pozicióba. Aztán a sógorom után indult el. És mostmár akár az utca végére is kimegy egyedül. Már fel áll egyedül. Ha elesik, akkor is vissza áll. :) Ha viszont le kell hajolnia valamiért, jajjgat..(szegény, öreg 17 hónapos csontjai) :D

Kezdtünk mindketten penészvirágos benyomást kelteni, úgyhogy az utóbbi két hétben ha nem esett, minden nap kimentünk 1-2 órára, leginkább babakocsival, mert azért sár van, abba ne kússzon inkább. Így néha lázad, hogy ki akar szállni, de leginkább csak röhincsél a fáknak, meg kurjongat az embereknek, illetve vau-vauzik a kutyáknak. Viszont a színünk máris szebb. Otthon meg jön-megy, rendezkedik, nézeget kifelé az ablakokon, énekelget velem, kipakol-visszapakol, pukit kunyerál, megszereli a megszerelnivalókat, rengeteg dolga van. :))

 


0 hozzászólás
2012. május 30. szerda

Noja 16. hónapja

Bár igazából már elmúlt 16 hónapos, de nem szeretném, ha hiányozna ez a bejegyzés :)
Hónap közepén volt 12 kg és 81 cm. Tartja a kis husis formáját szépen :) Imádom a kis combiját, meg a pociját.

Tökéletesítette a mászást, továbbra is dolgokba kapaszkodva jár, akár fél kézzel kapaszkodva, oldalazik, erre azt mondták a szakértők, hogy tök jó, mert ettől alakul ki a lábboltozata, ne is vezessem kézenfogva. Mostanában próbálgatja a feltérdelést, mármint hogy W-ülésből kapaszkodás nélkül térdre áll, ez megy is neki, úgyhogy a felállás sem lehet messze. Hajtja magát a hintán. Ülés közben egyre többször magától előrerakja valemelyik lábát.

A kipakolás után rájött, hogy a dolgokat vissza is lehet pakolni, és a konyhaszekrénybe megpróbál mindent visszatenni a helyére, amit kivett. Ha ügyes vagyok, akkor sikerül elkapnom azt a pillanatot, amikor már mindent visszarakott, de még nem kezdte meg újpól a lepakolást, és akkor megtapsolom, megdicsérem milyen ügyes.

Illetve aljas módon készítettem neki egy nagyobb kartondobozból játéktárolót a hálószobába, ott ugyanis az a program, hogy a kis kosarakból ki-be pakol. Mióta ott van a kartondoboz, random módon pakolgat vissza vagy a kosarába, vagy a dobozba, viszont a doboz túl mély ahhoz, hogy bármit ki tudjon belőle venni, úgyhogy a szabadon mozgó játékai folyamatosan fogynak (és én kevésbé esem rajtuk keresztül). :D

Aztán.. a hónap elején még arról panaszkodtam Kovács doktornőnek, hogy alig lehet szilárd kaját beleimádkozni, aztán csináltam neki paradicsom levest és krumplipürét rántott párizsivel, és a Noja egy menetre bevágta (általában egy decit sikerül egyszerre belenyomnom, másnap kapta volna a másik felét). Azt hittem, csak véletlen, de másnap, amikor 3 decit csináltam két napra, azt is egyben benyomta, csak lestem. Viszont még mindig megiszik olyan 2 dl tejet a rendes kaják után is.

A másik örömhír, hogy végre hajlandó darabosabbat is enni (mármint olyan villával összetört állagú kajákat). A harmadik meg az, hogy napközben, ha nassolna, akkor kiszolgálja magát, például leveszi a konyhában a piskótás dobozt, kivesz belőle egy piskótát, és elrágcsálja. Már csak arra kellene megtanítanom, hogy utána söpörjön is fel. :DD Viszont rendszeresítettem neki egy tálka kukoricapelhyet (pukit) elérhető magasságban, amit délelőtt elfogyaszt. A rituálé lényege, hogy egyenként kiveszi és maga mellé teszi a pukikat utána megpróbálja kalapként a fejébe húzni a tálkát, majd megeszi a pukikat.:DD

Nagyon, nagyon várom már, hogy a tányérokat tányérként kezelje, és nem olyasvalamiként, amit az arcába vagy a fejére kell nyomnia, mert emiatt a téves beidegződése miatt sok soron kívüli fürdetésnek és átöltözésnek voltunk már szenvedő alanyai (igen, én is, ilyenkor szeret hozzám bújni).:))

A beszédünk nagyon beidnult, egyre több szót mond, és már szótagokat is rak össze.,mikor felébred, kiabál: ANYA. Ha ugatnak odakint a kutyák, azt mondja, vau-vau.

A kedvenc szaván kívül továbbra is használja még a nemet, csak az most kissé háttérbe szorult, viszont egy csomó mindent megpróbál utánozni. például elvittem játszótérre, és előtte énekelgettem neki a hinta-palintát, hogy legyen egy kis fogalma, hová megyünk, mire Nojcs utánam énekelte, hogy in-ta, dádádá, dádá-dádá dádádá, tök jó ritmikával meg dallammal. Teljesen el voltam képedve.:))

Kint van 16 fogunk, még 4 et várunk, amik már szintén úton vannak.

Szóval mindent egybevetve jól elvagyunk így mi. :)

 


0 hozzászólás