Ismét eltelt 1 hónap és 14 hónapos lett Noémi. Hihetetlen, hogy rohan az idő...10720 gramm és 79,5cm. Tiszta nagylány! :) Jó régen nem írtam már, az időmből nagyon kevés van, legalábbis arra, hogy összeszedjem magam, és nekikezdjek bejegyzést írni. Ez több szempontból sem túl jó, de abból biztosan nem, hogy szinte képtelenség összefoglalni, mennyi minden történt Noja életében ezen idő alatt!(Azért megpróbálom, ha már elszántam magam.)

Rohamtempóban változik Nojcsi napról-napra, értve ezt a tudására,
a viselkedésére, a külső jegyeire egyaránt. Minden nap egy újdonsággal lep meg minket, amiről nem is sejtjük, hogy valahogyan már ezt is tudja. :) Egyre önállóbb. Ha valamit enni, illetve inni szeretne, megy a szekrényhez, jelzi mit is kér. Ha valamit pedig nem enne, akkor azt igen
öntudatosan hozza a tudomásunkra. Étvágya hullámzó, van, mikor alig fogy el az adott kaja, máskor még repeta is belefér (szigorúan apa tányérjáról). Jelenlegi kedvenc: paradicsomleves, krumplis dolgok, alma. Ezen kívül popcorn, pizzás chips. Próbálkozik a már villával, kanállal enni, bár már ezt csinálta régebben is. Egész jól megy neki, de nem erőltetem, ha én etetem, akkor biztosan eszik, ha hagyom játszani, akkor a 2-3. falat után már nem jut be a főzelék. Alma, csoki jöhet mindig! Pohárból nagyon ügyesen iszunk, és szivószállal is sikerül egy-két kortyot leönteni! A csőrös pohár még
mindig csak játszó eszköz..

Napirendünk szinte változatlan, azaz reggel 7-8 közötti ébredés, játék+séta jó idő esetén,  ebéd, 2 óra délutáni alvás és játék+séta, uzsonna, ébredés után már Apa is itthon van általában, így együtt sétálunk+játszunk, vacsora után fürdés Apával, egy kis mese, majd este 8-9 között alvás. Éjszaka némi nyöszörgés, ágyrács rugdosása akad félálomban, ébredés igazán csak egy-egy fogacska kibújása idején van, olyankor viszont több ilyen éjszaka követi egymást, akár 1-2 hétig is, mikor is félóránként kell bemenni hozzá. Én  azon vagyok, és ezt most is tartom, hogy ilyenkor nincs ágyból kivétel, szórakoztatás, maximum tejcsi vagy tea adása,"aludj Noja" , és kijövök. Ez úgy bevált. Talán párszor vette Apa ki az ágyból, mikor nagyon élesen-keservesen felsírt… Mondhatom úgy, Noémi végig alussza az éjszakákat.

A napközbeni elfoglaltságokban rengeteg változás történt. Maradt a bújócska, de már ritkul, most inkább a rohangálás, motorozás próbálgatása, mászás mindenre fel-le a sláger. Tolatni is nagyon szeret, azaz hátrafelé megy, és közben vigyorog. Időnként hátranéz, nincs-e akadály, amit kerülni kell, vagy hátranyúl ugyanezért, majd megy tovább. Zabálnivaló ilyenkor /is/! A mostani sláger az autók. Egyre jobban tologatja, leteszi a fejét a földre/ágyra és nézi, ahogy a kerekek forognak. Minden, amit húzni lehet, jöhet. Ezer játék közül is kihalássza az egyetlen járművet, és akkor kész a boldogság. Nyomogat mindent egy ujjal, mindenhova bedugdossa ami éppen a kezébe akad, imád lukakba pl. tollat/ceruzát dugdosni. Valójában nem nagyon játszik az autókon kívül más játékkal, talán az építőkockák, a süti faló bödön és a kalapács, illetve az orvosi szett 1-2 darabja, ami vetekedhet velük. De egész nap ide rak, oda rak, matat, mászik le és fel, fetreng, kipakol, bepakol, piszkálgat, rajzolgat, könyveket nézeget, eltűnik, a szobájában ahol bemászik a szekrénybe és ott játszik.

Imádja továbbra is az autókat, buszokat, repülőket, és új kedvencek a motorok /hiába Apja lánya!/ így a babakocsiban maradás is kevésbé stresszes, mert busz, teherautó szerencsére elég gyakran feltűnik, ami leköti Noját. Séta közben rengeteget dumcsizik nézegetve Most már egyre többször szeretne barangolni a saját lábacskáin az úton, Egyébként mindene a séta, ha ez nincs, akkor az erkélyen való nézelődés. Ha véletlenül kiejtjük a szánkon, hogy majd megyünk sétálni, vagy ide-oda, azonnal az ajtónál terem és veszi elő a cipőjét, leül és próbálja felhúzni. Ha ilyenkor még mégsem megyünk, akkor nagyon keservesen sír, amit egyébként nem szokott általában más miatt. Amúgy nagyon keveset törik el a mécses, mondhatnánk szinte soha, kivétel ez alól, ha valaki kimegy a lakásból, és az említett "még nem megyünk sétálni" vagy "nem lehet kimenni az erkélyre, mert szakad az eső"!  Szóval, semmiről nem szabad úgy beszélni, mintha Ő nem értené. Igenis érti, és a legbonyolultabb szövegkörnyezetből is ki tud szűrni mindent, ami az Ő kis életére nézve fontos lehet. Olyasmit is, amiről álmunkban nem gondoltuk, hogy ismerős számára a kifejezés. :) Gyakran kérem valamire, amiről úgy konkrétan nem "beszéltünk". Ő megy és csinálja. Ezeken kívül roppant jókedvű, vidám és rengeteget bohóckodó gyermek, aminek nagyon örülünk, ez jelzi számunkra, hogy "jó itt Neki közöttünk"! És ez a legfontosabb!!! :)  Vannak persze nyűgös napjaink, ám ezek leginkább a fogakkal hozhatók összefüggésbe, ilyenkor azért többször panaszkodik, dobálja a kezébe kerülő tárgyakat, és a cumisüveget ki nem veszi a szájából, azt rágja őrült módon. Na, ilyenkor azért már délben kicsit leamortizálódik az idegrendszerem, főleg, ha ezt egy olyan éjszaka előzi meg, amit említettem, és nem az alvósról beszélek.

Labdázni is elkezdett, a tévében imádja nézni, ahogy fociznak /hajrá Fradi!!!/ Rajzolgatni is próbál, minden tollat, ceruzát győzelmi zsákmányként tud hurcolni mindenfelé. Formarendezőbe egész jól pakol, de nem igazán köti le a dolog, inkább megy tovább. Estére óriási csatatér a lakás, napközben esély sincs ezen javítani, csupán az esti fürdés ad erre lehetőséget.

Tv-t önállóan kapcsolgatja, igaz általában akkor kapcsol el valamit, amikor éppen nagyon figyelem az adást. Este a mese után még Apán picit nézelődik, bambul kicsit, majd mutatja, mehetünk aludni. De napközben is megy a szobájában, ha aludni kellene. A lakásban nem igen akad olyan tárgy, amit ne ismerne fel, ha kiejtjük a nevét. A tévében felismert dolgokat azonnal mutatja itthon is.

Hihetetlenül muzikális, járkálás és játék közben is dúdolgat. Ha a rádióban/tévében felismer egy dalt, amit már hallott, boldogan tapsolni kezd, és táncol rá. Idegen helyen megszólaló ismerős dalnál rám néz, elkezd táncikálni így jelezve; ezt ismerjük. :-) Ha azt mondom: menjünk, cseréljük le a pelust, megy a szobába, mutatja honnan kell elővenni a tisztát, és jobb esetben ezután is együttműködik, ám néha elrohan kacagva. Fürdés előtt kidobja a szennyesbe a ruháit,.. Segít összehajtogatni, tudja, hogy zokni melyik fiókba való és teszi is bele. Ha a szárítóról le szedi a ruhákat, akkor külön válogatja a sajátját és viszi be a szobájába. Nagyon ügyesen nyitogatja és csukogatja a szekrényajtókat. A földön lévő morzsát, egyéb szemétbe való, vagy annak ítélt dolgokat kidobja a szemetesbe, amit irtó fontoskodó pofival végez.

Egyre hosszabb időre kötik le a mesék a tévében, visszainteget a szereplőknek, jókat kacag, ha valami vicces történik. Kedvencek most: Pajti (T-rex expressz) Thomas és barátai, Eperke és a Mickey egér játszótere továbbra is.

A beszéd készége nagypn gyorsan fejlődik. „Apa, Anya, Mama, Baba, Tata, Pöt-Petra, Babt-Babett, ’Bce- Bence, hát, igen, nem, Tess, Kösz..stb” Az idő múlásával az akarta is egyre erősebb, ami rendjén is van. Ha valamiért kicsit felhúzza magát, akkor a kezében lévő tárgyat elhajítja villámgyorsan. Ez azért néha már picit mérgesítő tud lenni, mikor mondjuk, 20x vágja oda a teli poharat. Igen öntudatos kis csaj lett belőle. Az viszont hamar feledtet minden bosszúságot, mikor rájön, ez nem volt egy szép húzás részéről, jön, és mélyen a szemembe nézve megsimogat, alig várja a viszont mosolyt, ami természetesen érkezik is. Utána jól megölelgetjük egymást, legalábbis én Őt. :)

Jelenleg 12 fog bújt ki, két metsző hihetetlenül hatalmas dudorral készül előtörni. Felül nem tudni mi a helyzet, mert azt egyelőre képtelenség szemrevételezni.

Még bújósabb lett, puszit kér és ad is! És néha meg is simogat. Már nem akad ki annyira azon, ha Apa és én esetleg megöleljük egymást, de azért meglehetősen rosszallóan tud ránk nézni ilyenkor néha-néha. :) Látni azokban a kék szemekben, hogy megy a tanakodás, vajon közénk furakodjon-e vagy megszánjon minket? J e általában már csak odajön, és kéri: vegyük fel, adunk egy puszit Neki, és már megy is tovább...Hála az égnek, már nem tol szét minket. Külső jegyekben is változott sokat szerintem, bár jó husiban van még mindig /10,7 kg/, de a pofija kezd a babásból lányossá válni, a haja is sokat nőtt és sűrűbb lett, úgyhogy lassan egy fodrász is esedékes, bár csak módjával azért, nem szeretnék igazán rövid hajat Nojának..

Járni még nem jár, néha néha észreveszem, hogy álldogál egyedül, de ha látja hogy nézem azonnal megfog valamit, vagy leül..

Egyszóval, valóban nagylányosan telnek már a napjaink, és tényleg nem győzzük este Apával megbeszélni, mennyi újdonságot tartogat a mi lányunk minden nap. Ilyenkor általában még megnézzük, ahogy békésen szuszog, elolvadunk minden egyes alkalommal, és nagyon, de nagyon boldogok vagyunk, hogy Ő a mi lányunk!