Jó lenne látni kívülről magunkat. Talán sokszor pontosabban - reálisabban meg tudnánk ítélni viselkedésünket az adott helyzetben./ Ez persze az élet sok területére érvényes./ De vajon hol van az a pont, amikor átesünk a BABÁT SZERETNÉK-ből a BABÁT AKAROK-ba? Mik befolyásolják ezt? Csak mi? Csak a lelkünk?

Mostanában egyre nehezebben viselem, ha valakinek a környezetemben babája születik. Nem mintha irigy lennék, vagy ilyenek, mert itt van nekem a csodálatos hercegnőm, csak rossz.. Azt hiszem eljutottam arra a pontra, hogy ÚJRA BABÁT SZERETNÉK!
Noémi már 14 hónapos lesz. Tündéri kis csöppség. Olyan kis mosolygós, cuki pofa! :) Szerintem már Ő is örülne egy kis játszó társnak.. Apával egyre többet beszélünk a babáról.. Árpilis-május derekán elköltözünk és rendeződik végre a helyzetünk minden szempontból. Apa egyszer azt mondja, decemberben jöhet a baba, aztán megváltoztatja ...inkább mégse. Viszont tegnap úgy gondolom nagy áttörést értünk el :D Annyira szeretnék már egy nyamvadék kétcsíkos tesztet!!!!!!!!!! :D
Mostanában egyre több kismama van. Apa már el sem meri mondani, ha megtudja valakiről, hogy kisbabája lesz... Szeretném ha már engem is szájára venne a város, hogy hallottad, hogy megint terhes...?
De úgy döntöttem, hogy csak akkor adom a világ tudtára a dolgot, ha már túl leszek a 12. héten. Jó, hogy már így tervezgetem a dolgokat, mikor még híre-hamva sincs a babusnak. De a remény hal meg utoljára...:))