Bizony, Noja már 13 hónapos lett.
/Nem tudom, igazából meddig  fogok még havi beszámolókat írni, mindenesetre most megteszem. :)/
Csak ámulva figyelem, ahogyan egy számomra új tulajdonságokkal felruházott kisember jön-megy, ismerkedik, barátkozik, viccelődik, és érti a viccet. :D
Viszonylag keveset fordultunk meg közösségben, főként gyermekközösségben a téli betegséghullám okán, így nem igazán ismertük Nojcs azon oldalát, vajon milyen módon viszonyul a vele azonos korú, vagy kicsit idősebb gyerekekhez. Elmondhatom, Noja volt a legközvetlenebb a játszásban. Odament a gyerekekhez, magyarázott, mutogatott nekik, ösztönözni próbálta őket a közös játékra.
Mikor indultunk haza a nagy összejövetelről, még kicsit pityergett is, hogy maradni akar. Itt figyeltem meg először, hogy visszainteget. :)) Eddig magától csak úgy integetett, vagy ha kértük néha-néha... No és a tapsolás, amit most már valóban tudatosan arra használ, hogy tetszését fejezze ki, nem ám csak úgy tapsikolunk. :)
Az elalvással ugyan 6 hetes kora óta nincs gond, inkább az éjszakai átalvással vannak még mindig problémák. Van amikor 2-3szor kel "csak" fel enni-inni, de van olyan is, hpgy óránként. Tegnap például 23 órától hajnal fél 3ig fent volt, nem kellett neki se tej se tea, a nagy hisztiben még hányt is. Aztán apát beküldtük a baba szobába aludni, mi pedig ketten aludtunk a nagy ágyon. Kezdetben még kényelmesen, aztán Noja folyamatosan szorított be a sarokba. :) Végig hozzám bújt, éreztem a szuszigását, és folyamatosa fogott. Reggel 9ig aludtunk :)
Nem tudom írtam-e már, de már stabilan megállunk egyedül, bárhol és még stabilabban járkálkálunk, sőt, annyira gyorsan megy ide-oda, hogy talán már néhány lépés futásnak is megfelel. :)
Lassan megkezdjük a bilire szoktatást is, és ha azzal sikerrel járunk, akkor nappalra eltűnik a cumisüveg és a csőrős pohár, vagy sima pohár veszi át a helyét, mert már pohárból szépen tud inni egyedül :)
A picike lányom egyre akaratosabb, és bizony némi hiszti is felkerült a listára, ami elkeseredett hasrafekvést jelent, majd kezdődik a sírás, ami nem kellően gyors beavatkozás esetén egyre hangosabb, krokodilkönnyessé válik...és akár öklendezésbe is fajul. :/

Szinte mindent ért, és a "felszólításokat" teljesíti is vidáman.  Ha valamit szeretne, akkor odamegy /ezt írtó céltudatosan tudja előadni/ megmutatja, vagy elkezdi csinálni, amiben segítséget vár.
Apát kézenfogja, és viszi oda, ahol éppen játszani szeretne, vagy valamit le szeretne kérni a polcukról. Édes, ahogy vezeti. :)
Guggolva játszik sokszor, vagy éppen féltérden állva. Hosszú ideig el tud szöszmötölni apró dolgokkal, mint például hogyan fér be az ujjacska egy apró lyukba, hogy-hogy a túloldalon pedig látszik is az a bizonyos ujj...
Etetőszékről lemászik, vagy éppen feláll benne és onnan nézelődik időnként, vagy a kedvenc fotelbe ill az ágyra mászik fel.
Amilyen könnyen megtanulta hónapokkal ezelőtt, hogyan is jövünk le az ágyról-fotelről, egyszer sem esett le, lekopogom azóta sem.
Aranyos, ha beszélgetés közben mellettünk ül, "kihallja" az ismerős szavakat, és már mutogatja is, vagy éppen elkezdi csinálni az említett tevékenységet. Pedig ilyenkor úgy tűnik, teljesen el van merűlve a játékban. De nem. Valóban igaz, a gyerekek mindent értenek-hallanak. Hiába ilyen aprók még! :)

Szavak terén icipici haladás történt. Többször kimondta a "nem" szót, egyben "tatamama","anyanya" és a "papa" Apa lenne. Ezenkívül a halandzsázás megy szüntelen. Bár most picit alábbhagyott talán. Úgy olvastam valamikor, ha a halandzsázás feltünően alábbhagy, elmarad akár, az egy vihar előtti csend /jóértelemben/, ezután jelennek meg az igazi első szavak. :D Nem tudom ez így lesz-e, de talán :)

Kedvenc játék lett most:telefon, a lego duplo, atz orvosi kistáskából a sztetoszkóp, a formaberakó teknős és a járás segítővel sétál egybekötve. Néha annyit látni a gyerekünkből, hogy elhalad jobbra, mögötte zörög-csattok valamelyik játék, amit éppen húz maga után, majd elhalad balra, és eltűnik a másik szobában. :-) Ez olyan nagylányos "dolog", én imádom!:D
Sokat nézi Thomas és barátai meséket, a T-rex expesszt, a Sam a tűzoltót, Oscar Oázisát és Eperkét jókat mulat rajta, imádja a zenét benne, dudolja is hangosan.
A tv-t már magabiztosan kapcsolgatja ki-be és a csatorna váltáshoz is ért.:D
Zene terén még mindig Pitbull ft. Marc Anthony - Rain Over Me a kedvence, azt kell unásig hallgatni, egy nap akár 88-szor is :DD
Ezenkívül még a Mickey Egér játszótere, Zümi kalandjai, Jack és Soha ország kalózai, Manny mester és a Kell egy ötlet! amit néz sokáig, hangosan nevetve rajta. Vannak kedvenc reklámok is, ezeket is a másik szobából kihallja, és már siet, nehogy elmulassza.
Rajzolgat is már, de leginkább a székre még, úgyhogy a tollakat dugdosni kell azért.

A séták persze abszolút kedvencek, maradt a busz és autóimádat :)
Ami a legeslegfontosabb, hihetetlenül vidám lányka Noémi, szinte folyamatosan nevet, nagyon tud örülni mindennek. Remek és megnyugtató ezt látni. :)

Bujós lett, ölbekucorodva szereti nézni a könyveket, meséket. Arra a kérdésre, "hogyan szereted Anyát"? egy nagy ölelés a válasz :) És olyan mintha már puszit is adna :)

"Segíteni" nagyon szeret, a szemetet elviszi és kidobja a kukába, aztán fogja és kiborítja az egészet :D, porszívózást imádja, mert arra lehet táncolni :D Továbbra is törölgeti a bútorokat, padlót, de teregetni is "hajlandó" azaz leveszi a már felterített ruhát :D.
Egyedül a rendrakás, amit én elkezdek, Ő pedig "visszacsinál" szinte azonnal. :D
Ez egyébként jó figyelemelterelés a hisztinél, azaz elkezdek pakolni, erre minden mást elfelejt, és start a szétrámolás. :))
Hát igen, a pakolás még mindig rettentő érdekes, de kíválóan le lehet mérni a gyermek növekedését azon, vajon melyik polcot, fiókot éri már el. Ami kellemes, hogy néhány dolgot visszavisz a helyére, persze ritkán akkor, ha megkérjük erre. :) Illetve a "Kérem szépenre" odaadja a tenyerembe a játékot és mondja, hogy "te" az a tessék lenne...:) Mindig ezt játszuk.. "Kérem szépen - tessék - köszönöm.."

Este fürdés előtt elkezdi levenni a zokniját, nadrágját, pólóját, bár azért még belegabalyodik utóbbiakba, de nagyon vidáman készülődik. (Csak utóbbi időben már reggel is vetkőzik és akár napközben is..)

Zeneimádatot örökölte szüleitől, ennek nagyon örülök. Nem a megszokott környezetben megismert dalt felismer máshol is szinte azonnal, és mosolyogva dúdolja, táncol rá.
Fogacskákkal küzdünk mindannyian, mi álmatlansággal, néha "enyhe idegfeszültséggel", Ő pedig az ilyenkor menetrendszerű nyűgivel, felsírással, szájacska ütögetésével, amit a hihetetlenül megduzzadt ínnyel nem is csodálok. Jelenleg legalább 3 fog igyekszik kifelé, ebből 2 az alső-hátsó nagyörlők. Ettől függetlenül jobban viseli az utóbbi időben ezt is talán.
Megvolt az első hajvágás is. Elől picit megigazítottam, majd el is csomagoltam persze. :) Ez 3 napja volt, mostanra már alig észrevehető az akció. Igazán nem szeretném rövidre vágni, inkább hosszabbra hagyni majd, de elől-hátul össze kell még nőnie a hosszaknak.

Naponta csodálkozom el azon, mennyire sok információt szív Magába, hiszen folyamatosan "derülnek" ki turpisságok, amiket már tud anélkül, hogy valójában bárki is "tanította" volna, vagy akár kifejezetten mutatta volna, hogy és miként kell ezt és azt megcsinálni.

Úgyhogy minden nap egy új fejezet lehetne, és én ezt rettentő mód élvezem. Főként a kommunikáció egyre könnyebb voltát. Már alig várom, hogy jókat beszélgessük majd! :))

Természetesen mindez a negyede sincs annak, amit leírhatnék, de ilyenkor mindent szeretnék lejegyezni, amiből azt következik hogy sok-sok minden elmarad. Majd próbálom pótolni... :))