Hát, hol is kezdjem.. :) Minden olyan hirtelen zajlott.. :D
24-én elmentünk mamámhoz a szokásos, szinte már hagyománnyá vált családi karácsonyi vacsira.. (25-én 13órára lettünk volna hivatalosak anyósomékhoz karácsonyi ebédre :)) Este még semmi különöset nem éreztem, ettünk, ajándékosztás.. Nojcsi kapott egy gyönyörű rózsaszínt hordozót kereszt szüleimtől.. 21 óra fele jöttünk haza.. Ahogy sétáltam ki kocsihoz, éreztem egy-két nyilalló fájdalmat egy másodperc töredékéig, de semmi több. Haza jöttünk, apával még kártyáztunk egyet (el is vertem römiben) megettünk két Snickerst, megittam vagy egy liter üdítőt, majd hirtelen elálmosodtam és elaludtam..
Azután hajnali 4órakor egy hatalmas fájásra ébredtem, majd elment a magzatvíz...(már itthon is elég bőséges volt.. de szinte 10. óráig folyamatosan csurgott..) Elmentem wc-re, letusoltam majd keltettem a férjem..aki hirtelen kugrott az ágyból és már tárcsázta is az apukáját (hajnalban!), hogy elment a magzatvíz.:) Gyors összekészítettük, ami még hiányzik és már indulásra készen is voltunk. Fájások rendszeresen jöttek, de nem olyan nagy mértékűek. 4-30kor már a kezelőben voltam az ügyeletes orvossal, aki a méhszájat megrövidültnek találta, de fájások hiányában (pedig mondtam, h van, csak nem ordítottam) haza küldte a családot, hogy délután 17 18 óra fele lesz csak baba. Engem pedig küldtek a szülőszobára... De a CTG mást mutatott, rendes. szabályos fájásokat... A szülésznő már ekkor mondta, higgyem el korábban jön a baba. A Reggeli váltás után, új orvos- új szülésznő.. (az én fogadott orvosomat nem tudták elérni-később kiderült máshol karácsonyozott) Tehát az ügyeletes doki szavaival élve: be kell érnem vele. Belegondolva egy cseppet sem bánom, nagyon kedves és segítőkész volt, mind az orvos mind a szülésznő. Ekkor már kora délutánt saccoltak időpontnak, 9 órakor telefonálhattam a családnak, h jöjjenek vissza.. Innentől peregtek az események.. Egyik percben még kint sétáltam, a másikban a labdán ültem, majd a méhszáj vizsgálat után kiderült 2 óra hossza után 2 ujjnyit tágultam és egyébként is papír vékony a méhszájam. (Hála  málnalevél teának, és Neked Nóri, mert Te ajánlottad!!)
A párom végig bent volt velem.. a fájások nem voltak elviselhetetlenek, bár az utolsó 5 már igazán kemény volt.. éreztem ahogy a kis buksija feszíti a medencém.. A párom mivel egész nap nem evett kicsit rosszul lett, ezért a szülésznőnk leküldte őt enni..kb. 5percre mehetett le, szerintem max. a folyosóig juthatott, mikor éreztem nyomnom kell, nem bírom tovább. A szülésznő szólt a dokinak, és a második nyomásra kibújt a pici feje, ( a párom aki rosszul van a vértől, természetesen pont ekkor lépett be :), de büszke vagyok rá, mert végig ott volt és ahogy ő fogalmazott szinte kikapcsolt az agya és nem foglalkozott semmivel, csak h mindjárt kint lesz a kicsi lánya) A lényeg 3 nyomásból megszületett Nojcsi :)
Sztem könnyű szülésem volt, egyáltalán semmi rossz emlékem nincs.. pedig a méhlepény nem vált le, azt úgy nyomták ki szó szerint belőlem, illetve elrepedt a méhszájam.. az összevarrás és a kinyomás fájt.. (de sztem körülbelül ekkora hatott a fájdalomcsillapító is..amit a bébim kinyomása előtt 5 perccel döftek belém :D senki nem gondolta, hogy ilyen gyorsan fogok tágulni..)
Az viszont, negatívum volt, hogy rögtön elvitték a picit és nem is hozták vissza.. 4 órán keresztül inkubátorban volt.. 18órakor mentem érte..és 19-30ig lehetett velem...
Viszont amire büszke vagyok, hogy a saját lábamon hagytam el a szülőszobát és tértem vissza a kórterembe :)
Egyébként nem tudom ki, hogy van vele, de a gátmetszést észre se vettem és rögtön rá  tudtam ülni.. (bár sokak szerint ez a dokin múlik, hogy varr össze..)
28-án jöhettünk haza... Isteni érzés anyának lenni. :) Órákig eltudom nézni ahogy alszik.. Kis pihe-puha selymes bőre.. és az a baba illat..

CSODÁLATOS! :)

Alig várom, hogy majd újra átélhessem ezt az érzést :) Mert természetesen lesz kis tesó :)