"Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak."

El sem hiszem, hogy már csak pár nap van hátra... Korábban azt hittem, hogy csak januárban fogom a kezemben tartani Nojcsit. Most pedig, úgy néz ki, hogy nagyon nem szeret bent lenni, és nem nagyon fog a kiírt időpontra megszületni. Jósló fájások már elég rendesen vannak, néha-néha érzek még  egy kis mensis görcsöt, de számottevően, már a kisugárzott fájdalmakat, rendszer egyenlőre nincs benne, és fájni sem fáj annyira, mint amennyire mondják... Bár én pozitívan gondolkodom.. Hisz a fájások azt jelentik, hogy hamarosan találkozok Vele. És egyébként is, a baba is annyira szenved, mint a mama...

Egy pár héttel ezelőtt úgy éreztem, hogy felkészültem a szülésre, de mostanában megint kezdek kicsit parázni. Félek, hogy hogyan fogom kezelni a fájdalmat, és tudok-e koncentrálni majd arra, hogy a legjobb tudásom szerint segítsek majd a lányomnak, hogy a lehető legkönnyebben szülessen meg! Meg persze, a doktor bácsink közölte, hogy apás szülésről szó sem lehet. De talán jobb is így.. A vajúdásnál úgyis Janimmal leszek. a szülésnél meg egyénként se tudnék rá figyelni :)

Dolgozom rajta agyban, remélem sikerül olyan szülést produkálnom, amire büszke lehetek!

Ezen kívül még nagyon élvezem a terhességet, élvezem, hogy érzem Noját a pocakomban. Másrészt már minden készen áll Noja fogadására, csak ő hiányzik a kis babaszobából :) Aztán kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz először ránézni, megérinteni... Milyen érzés lesz, amikor tényleg anya leszek. Izgulok, hogy mindenben a legtöbbet és a legjobbat tudjam nyújtani Nojcsinak az első pillanattól kezdve, mint anya.

A párom is nagyon izgul. Sokat beszélgetünk a babáról, és olyan jó látni, hogy már mennyire ragaszkodik a lányához! Ahogy beszélünk róla, sokszor könnybe lábad a szeme, és kicsit szégyenkezve, de boldogan törölgeti. Aranyos volt, mert már előre mondta, hogy ő biztosan sírni fog, mikor megszületik Noja. Ez nekem is nagyon, nagyon jó érzés. Ebből is látszik, hogy nagyon szeret minket! Ezen kívül néha látszik, hogy a helyzettől kicsit meg van ijedve. Kicsit izgulok is miatta. Múltkor is a fürdőből szóltam ki neki, hogy gyere csak gyorsan, ő meg rohant be, ijedt képpel, és a szája elé kapta a kezét, hogy : Mi történt, elment a magzatvíz?! Én meg röhögtem, mert csak valami mást akartam neki mondani, de olyan képet vágott, hogy csak na! Szóval, nem tudom, hogy ő majd hogyan fog tudni engem megnyugtatni, ha ő idegesebb lesz, mint én. Izgul ő is, hogy majd, hogy tudja megfogni a babát, és hasonlók! Szóval az apák szempontjából is nagyon érdekes, és izgalmas ez az időszak!

Az elmúlt hetekben már rendszeresen járok, minden héten NST-re. Olyan jó ott ülni és hallani a kis szívének minden egyes dobbanását.

A doktorúr legutóbb nem vizsgált meg, de nem is éreztem úgy, hogy bármi változás lenne. A legutolsó vizsgálat szerint 3200 a méhszájam, és még semmi jele nincs annak, hogy bármi elindult volna vagyis a magzatburok még nem repedt meg, magzatvíz szivárgásnak nyoma sincs. Várom már a jövő keddet, amikorra már várok valami változást, talán akkor már sejteni fogjuk, hogy Noémi mikor szeretne kibújni!