KisBab Naplója

Az én kis pocaklakóm története :)

2010. december 29. szerda

A részletek..:)

Hát, hol is kezdjem.. :) Minden olyan hirtelen zajlott.. :D
24-én elmentünk mamámhoz a szokásos, szinte már hagyománnyá vált családi karácsonyi vacsira.. (25-én 13órára lettünk volna hivatalosak anyósomékhoz karácsonyi ebédre :)) Este még semmi különöset nem éreztem, ettünk, ajándékosztás.. Nojcsi kapott egy gyönyörű rózsaszínt hordozót kereszt szüleimtől.. 21 óra fele jöttünk haza.. Ahogy sétáltam ki kocsihoz, éreztem egy-két nyilalló fájdalmat egy másodperc töredékéig, de semmi több. Haza jöttünk, apával még kártyáztunk egyet (el is vertem römiben) megettünk két Snickerst, megittam vagy egy liter üdítőt, majd hirtelen elálmosodtam és elaludtam..
Azután hajnali 4órakor egy hatalmas fájásra ébredtem, majd elment a magzatvíz...(már itthon is elég bőséges volt.. de szinte 10. óráig folyamatosan csurgott..) Elmentem wc-re, letusoltam majd keltettem a férjem..aki hirtelen kugrott az ágyból és már tárcsázta is az apukáját (hajnalban!), hogy elment a magzatvíz.:) Gyors összekészítettük, ami még hiányzik és már indulásra készen is voltunk. Fájások rendszeresen jöttek, de nem olyan nagy mértékűek. 4-30kor már a kezelőben voltam az ügyeletes orvossal, aki a méhszájat megrövidültnek találta, de fájások hiányában (pedig mondtam, h van, csak nem ordítottam) haza küldte a családot, hogy délután 17 18 óra fele lesz csak baba. Engem pedig küldtek a szülőszobára... De a CTG mást mutatott, rendes. szabályos fájásokat... A szülésznő már ekkor mondta, higgyem el korábban jön a baba. A Reggeli váltás után, új orvos- új szülésznő.. (az én fogadott orvosomat nem tudták elérni-később kiderült máshol karácsonyozott) Tehát az ügyeletes doki szavaival élve: be kell érnem vele. Belegondolva egy cseppet sem bánom, nagyon kedves és segítőkész volt, mind az orvos mind a szülésznő. Ekkor már kora délutánt saccoltak időpontnak, 9 órakor telefonálhattam a családnak, h jöjjenek vissza.. Innentől peregtek az események.. Egyik percben még kint sétáltam, a másikban a labdán ültem, majd a méhszáj vizsgálat után kiderült 2 óra hossza után 2 ujjnyit tágultam és egyébként is papír vékony a méhszájam. (Hála  málnalevél teának, és Neked Nóri, mert Te ajánlottad!!)
A párom végig bent volt velem.. a fájások nem voltak elviselhetetlenek, bár az utolsó 5 már igazán kemény volt.. éreztem ahogy a kis buksija feszíti a medencém.. A párom mivel egész nap nem evett kicsit rosszul lett, ezért a szülésznőnk leküldte őt enni..kb. 5percre mehetett le, szerintem max. a folyosóig juthatott, mikor éreztem nyomnom kell, nem bírom tovább. A szülésznő szólt a dokinak, és a második nyomásra kibújt a pici feje, ( a párom aki rosszul van a vértől, természetesen pont ekkor lépett be :), de büszke vagyok rá, mert végig ott volt és ahogy ő fogalmazott szinte kikapcsolt az agya és nem foglalkozott semmivel, csak h mindjárt kint lesz a kicsi lánya) A lényeg 3 nyomásból megszületett Nojcsi :)
Sztem könnyű szülésem volt, egyáltalán semmi rossz emlékem nincs.. pedig a méhlepény nem vált le, azt úgy nyomták ki szó szerint belőlem, illetve elrepedt a méhszájam.. az összevarrás és a kinyomás fájt.. (de sztem körülbelül ekkora hatott a fájdalomcsillapító is..amit a bébim kinyomása előtt 5 perccel döftek belém :D senki nem gondolta, hogy ilyen gyorsan fogok tágulni..)
Az viszont, negatívum volt, hogy rögtön elvitték a picit és nem is hozták vissza.. 4 órán keresztül inkubátorban volt.. 18órakor mentem érte..és 19-30ig lehetett velem...
Viszont amire büszke vagyok, hogy a saját lábamon hagytam el a szülőszobát és tértem vissza a kórterembe :)
Egyébként nem tudom ki, hogy van vele, de a gátmetszést észre se vettem és rögtön rá  tudtam ülni.. (bár sokak szerint ez a dokin múlik, hogy varr össze..)
28-án jöhettünk haza... Isteni érzés anyának lenni. :) Órákig eltudom nézni ahogy alszik.. Kis pihe-puha selymes bőre.. és az a baba illat..

CSODÁLATOS! :)

Alig várom, hogy majd újra átélhessem ezt az érzést :) Mert természetesen lesz kis tesó :)

 

3 hozzászólás
2010. december 28. kedd

A legszebb karácsonyi ajándék :)

2010. december 25-én 12.53-kor megszületett a kislányom :) 3380grammal és 52 cm-rel. Sima, apás szülés volt. Minden rendben és gyorsan zajlott. :D

Ha lesz időm, ígérem részletesen mesélek :) Van miről :D Fantasztikusan nagy élmény :)

3 hozzászólás
2010. december 13. hétfő

38. hét

Hát, pénteken meg volt a szülinapom :) 20 éves lettem :):)

És bizony, bizony, már a 38. hétben járunk. Már csak – elvileg – 16 nap van vissza a kiírásig, de nem hiszem, hogy bent marad végig a kis Békám.:) Már egyre szűkebb a hely, néha megpróbálja a kis lábát kidugni a hasfalamon, vagy nyújtózni egy jót, de szegénykémnek már nem igazán jön össze… Múlthéten voltam UH-n.  Minden rendben van, már 3 kg körüli súlyú. Szóval szép, erős baba, aki készen áll a kinti világra.

Nagyon szuper dolog terhesnek lenni, de ez az utolsó hónap tényleg nagyon nehéz. Már sokszor fáj az ember hasa, háta, aludni nem tud, a hormonok ugrálnak, és folyton (de tényleg folyton) pisilni kell. A legjobb hely az ágy. A pici mocorgása már nem túl kellemes, viszont mindig azt várod, hogy mikor mozdul meg, mert csak így tudod lemérni, hogy jól van. Folyton lesed, hogy ezek igazi fájások, vagy jóslóak, a magzatvíz folyik vagy csak bepisiltél.

Valahol olvastam, hogy az első trimeszter a várandósság, a második az áldott állapot, a harmadik pedig a terhesség. Ezzel most már egyet tudok érteni. :)

Szóval várom, hogy kidugja a kis fejét, de nagyon szeretném, hogy még bent maradjon, mert úgy tudom csak igazán óvni, soha nem leszünk már ilyen szimbiózisban. Izgalmas időszak volt az eddigi, de az igazi izgalmak még csak
most következnek.

A táskába már be van pakolva minden cucc amit magammal viszek majd kórházba.

A babaszoba is elkészült, gyönyörű lett. :):) A családtól és a barátoktól kaptunk egy csomó dolgot ami hatalmas segítség. Tanácsokkal is el lettünk látva, amelyeket igyekszünk magunkévá tenni. Most várakozó állásponton vagyunk.

Aztán ki tudja, a következő bejegyzés már lehet az lesz, hogy kibújt a kicsi békám :):)


2 hozzászólás
2010. december 4. szombat

Márcsak napok vannak hátra :)

"Én már azóta szeretlek,
mióta nem voltál más csak puszta gondolat,
és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt,
és én azóta a lelkemhez simítva hordalak."

El sem hiszem, hogy már csak pár nap van hátra... Korábban azt hittem, hogy csak januárban fogom a kezemben tartani Nojcsit. Most pedig, úgy néz ki, hogy nagyon nem szeret bent lenni, és nem nagyon fog a kiírt időpontra megszületni. Jósló fájások már elég rendesen vannak, néha-néha érzek még  egy kis mensis görcsöt, de számottevően, már a kisugárzott fájdalmakat, rendszer egyenlőre nincs benne, és fájni sem fáj annyira, mint amennyire mondják... Bár én pozitívan gondolkodom.. Hisz a fájások azt jelentik, hogy hamarosan találkozok Vele. És egyébként is, a baba is annyira szenved, mint a mama...

Egy pár héttel ezelőtt úgy éreztem, hogy felkészültem a szülésre, de mostanában megint kezdek kicsit parázni. Félek, hogy hogyan fogom kezelni a fájdalmat, és tudok-e koncentrálni majd arra, hogy a legjobb tudásom szerint segítsek majd a lányomnak, hogy a lehető legkönnyebben szülessen meg! Meg persze, a doktor bácsink közölte, hogy apás szülésről szó sem lehet. De talán jobb is így.. A vajúdásnál úgyis Janimmal leszek. a szülésnél meg egyénként se tudnék rá figyelni :)

Dolgozom rajta agyban, remélem sikerül olyan szülést produkálnom, amire büszke lehetek!

Ezen kívül még nagyon élvezem a terhességet, élvezem, hogy érzem Noját a pocakomban. Másrészt már minden készen áll Noja fogadására, csak ő hiányzik a kis babaszobából :) Aztán kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz először ránézni, megérinteni... Milyen érzés lesz, amikor tényleg anya leszek. Izgulok, hogy mindenben a legtöbbet és a legjobbat tudjam nyújtani Nojcsinak az első pillanattól kezdve, mint anya.

A párom is nagyon izgul. Sokat beszélgetünk a babáról, és olyan jó látni, hogy már mennyire ragaszkodik a lányához! Ahogy beszélünk róla, sokszor könnybe lábad a szeme, és kicsit szégyenkezve, de boldogan törölgeti. Aranyos volt, mert már előre mondta, hogy ő biztosan sírni fog, mikor megszületik Noja. Ez nekem is nagyon, nagyon jó érzés. Ebből is látszik, hogy nagyon szeret minket! Ezen kívül néha látszik, hogy a helyzettől kicsit meg van ijedve. Kicsit izgulok is miatta. Múltkor is a fürdőből szóltam ki neki, hogy gyere csak gyorsan, ő meg rohant be, ijedt képpel, és a szája elé kapta a kezét, hogy : Mi történt, elment a magzatvíz?! Én meg röhögtem, mert csak valami mást akartam neki mondani, de olyan képet vágott, hogy csak na! Szóval, nem tudom, hogy ő majd hogyan fog tudni engem megnyugtatni, ha ő idegesebb lesz, mint én. Izgul ő is, hogy majd, hogy tudja megfogni a babát, és hasonlók! Szóval az apák szempontjából is nagyon érdekes, és izgalmas ez az időszak!

Az elmúlt hetekben már rendszeresen járok, minden héten NST-re. Olyan jó ott ülni és hallani a kis szívének minden egyes dobbanását.

A doktorúr legutóbb nem vizsgált meg, de nem is éreztem úgy, hogy bármi változás lenne. A legutolsó vizsgálat szerint 3200 a méhszájam, és még semmi jele nincs annak, hogy bármi elindult volna vagyis a magzatburok még nem repedt meg, magzatvíz szivárgásnak nyoma sincs. Várom már a jövő keddet, amikorra már várok valami változást, talán akkor már sejteni fogjuk, hogy Noémi mikor szeretne kibújni!

2 hozzászólás