KisBab Naplója

Az én kis pocaklakóm története :)

2010. október 27. szerda

31. hét

Mától megkezdődik a „szingi-élet” visszaszámlálása – már csak 9 hét van hátra! :D:D

És bár eddig teljesen nyugis volt az életünk apával.. most már a testem folyamatosan jelzi, hogy ő bizony készülődik a napra. :S:D
Ennek az egyik jele, sztem méh- összehúzódásokkal készül a szülésre. Szerencsére ezek általában fájdalom nélküli összehúzódások, habár néha elviselhetetlenül gyakoriak és idióta időpontokban jelentkeznek (éjszaka közepén, kedvenc TV-műsoromat nézve, stb). :S
Aztán természetesen ennyire nem egyszerű a helyzet.. állandóan hányinger gyötör.. vagy a gyomrom ég.. Egész éjszaka nem tudtam aludni.. o.o Meg a folyamatos fáradság.. És még nem is említve a hát- és derékfájást.. Komolyan mondom, ennyi bajom az első 12 hétben sem volt.. sőt.. SEMMI bajom nem volt.. Sok kínt jelent számomra az is, h a legváratlanabb helyzetekben zsibbadnak a kezeim és/vagy lábaim...

De,, hogy valami jót is írjak.. jövő héten bekukkantok a kis hercegnőmhöz egy sima 2D-s UH-n :) utána egy héttel pedig: Apával elmegyünk újra 4D.s UH-ra a félegyházi doki bácsinkhoz :)

Egyébként, valaki hallott már a málna-levél teáról? Hol lehet azt beszerezni? És mikortól ajánlatos elkezdeni inni?

Ill. Ki mit visz(vitt) magával a kórházba???

0 hozzászólás
2010. október 21. csütörtök

30. hét

Már lassan két hete napközben és esténként alhasi fájdalmakra és sajgó jobb oldali hasi fájdalmakra lettem figyelmes.. Pont mint mielőtt megjön... de az ugye most nem nagyon aktuális.

Tegnap este már jobban fájt és viszonylag sokszor keményedett is a pocakom. Reggel elmentünk a dokihoz. Méhszájvizsgálat.  A vizsgálat szerint minden okés, méhszáj még 3000 értéket mutat. Kiderült, h egy hét alatt 9cm nőtt a hasam.. vagyis már 99cm a haskörfogatom.. és 30cm-re van fent a méhem a köldököm felett.. Noja erőteljesebb mozgásait érezhetem a kevesebb magzatvíz miatt, ez majd az UH-n kiderül.. A fájdalmak pedig azért vannak mert nem tágulnak ill. nyúlnak eléggé az izmaim... :S

Nesze neked sport.. Az "anyuka, nem tágul eléggé"-ből levettem, h nem számíthatok könnyű szülésre.. mindezek ellenére sima szülésben reménykedek még ígyis.. mert szeretném ha a férjem bent lenne velem a nagy napon :) 53cm jósoltak születési hossznak.. és bár én csak 165cm vagyok.. az apukája 183cm szal nem is csodálkozom.. legalább tudom ki génjeit örökölte nagyobb mértékben :)

Befeküdnöm nem kellett, de doktorbácsi szigorúan a lelkemre kötötte, hogy ágynyugalom, fekvés, a lehető legkevesebb mozgás és ha bármilyen változás van, azonnal be a kórházba!

Emellett megemelte a magnézium adagot, és este 1x Pipolphent is be kell vennem. Életemben most először szedek be ilyen típusú gyógyszert... Mindenki azt mondja, hogy gyakorlatilag 10 perc elalszom..

Ma kicsit főzök, azután pedig fekvés... A délutáni szúnyokák nem igazán szoktak összejönni, vagy akk jön mindenki látogatni, vagy Noja erős csuklása ébreszt. :) Nem tudunk még jól összeszokottan aludni.. Akaratos, mint az apukája :)

Két hét múlva  kell visszamennem a 32 hetes nagy vizsgálatra.. Addig megpróbálunk javulgatni.:)

0 hozzászólás
2010. október 21. csütörtök

29 hét 6 nap

2010. október 19.

Én is adok már egy kis életjelet magamról, mert eléggé eltűntem az utóbbi időben :) Hát meg volt a nagy nap 2010. 10. 09-én.. :) Oroszné Simon Zsanett lettem.. :) Noja végig bírta az egész ceremóniát, és a lagziban is kitettünk magunkért.. szinte végig táncoltuk :) Hajnali 5-re értünk haza.. de másnap már költöztünk is.. :) Így most már ketten, saját kis lakásunkban várjuk Noját, aki reméljük laza 10 héten belül meg is érkezik :) Bár, semmi jelét nem adja még efféle dolgoknak.. farfekvésben van.. vagy ha mégis fordul csak harántba és vissza farba..:S De hát ez még addig változhat :)

Na, nézzük hol is tartunk a kis hercegnőmmel...:

Tegnap este nagyon kis kedvesen produkálta magát a kicsikénk. Arra már rájöttem, hogy az édes dolgokat nagyon szereti, és az ilyen étkezések után igen aktív mozgásba kezd. Na most az este úgy sikerült, hogy elfogyasztottam szépen az utóvacsimat, de az eredetileg tervezetthez képest hamarabb indultunk aludni. Ő pedig úgy gondolta, hogy egy ilyen étkezés után még nincs alvás, ropjunk egy kicsit, ennek megfelelően őrült aktív mocorgásba kezdett. Én pedig csak figyeltem, mert elszenderedni mellette nem lehet. Apuci is érzékelte, hogy egy idő után csak forgolódtam és kerestem a helyemet, helyesebben szólva a helyünket, de nem nagyon talátam. ;) Ekkor szó szerint megérkezett a segítő kéz, hiszen apuci a pocimra tette finom tenyerét, és a mi hercegnőnk, mint aki megszelídült, tovább ropta örömtáncát, de innentől kezdve már nem a szerveimen (kicsit kellemetlen érzés kíséretében), hanem kifelé apuci kezét finoman böködve. Ettől kezdve én is élveztem a játékot, apuka is. Úgy tűnik már most apás a kicsi lány és kedvesen reagál a jelenlétére mindkettőnk nagy örömére. :)

Egyébként már az ülés se megy egy könnyen..:S Vagy folyamatosan a gyomromba boxol aminek hányinger.. gyomorégés lesz az eredménye vagy a bordáimmal "játszik.."  Ami már kezd nagyon kellemetlen lenni... És tudom-tudom.. hol van még a vége...

Kicsikénk körülbelül már 36 centi, és 1,2 kilót nyom. Nincs is túl sok helye az ugrabugrálásra: elvileg mostantól csak kisebb mozdulatokat fogok érezni, nem a korábbi bukfencezést. Ebben az időben már elég erős ahhoz, hogy az apró, "lebegésszerű" mozgást átvegyék az erőteljes rúgások és ütések. Erősödő végtagjaival szép nagyokat tud majd ütni és rúgni a gyanútlan mami a belső szerveibe. Ez a bokszolás kellően intenzív lehet, akár fájdalmat is okozhat. - Remélem a mi kis lánykánk női finomsága nem soká felébred és nem ragadtatja magát túl erős, az anyucinak fájó  ütésekre, rúgásokra. :) Inkább a sok finom mocorgásnál marad. Bár nem tudom, hogy amikor teljesen átvándorol a jobb oldalra és ott feszít, akkor az minek nevezhető. ;)

"Mostantól minden bizonnyal kéthetente akarja majd látni az orvos. Vannak nők, akik örülnek a gyakoribb vizsgálatoknak, míg mások kevésbé, mert úgy érzik, semmire sem marad már idejük, míg a baba megérkezik." - Mi majd két hét múlva megyünk ismét a doki bácsinkhoz és meglátjuk milyen sűrűn vár vissza ezentúl minket.

Aztán a Védőnénink is újabb méricskéléseket végzett rajtunk. Mind a babóca, mind a kis(?) lakhelye szépen növöget. A méhem magassága elérte a 29 cm-t, a haskörfogatom pedig 91 cm a gömbölyödő pocikától. Kicsikénk szíve 152-öt dobban egy perc alatt. Nagyon kis fürge. És jubiláltam, mivel most értük el az 5 kilós mérföldkövet. Tudom ez nem dícséretes, de egyrészről mivel a várandósság előtti nacimban járok most is (igaz begombolás és zip-zár nélkül), talán mégsem olyan szörnyű a változás. Másrészről amikor a pocim növekszik egy nagyobbat, akkor a kilók is hirtelen jönnek vele együtt (ez volt az utóbbi két hétben), most pedig jön egy-két hét pihenés, ha a megszokott sémák ismétlődnek. Bár igaz, hogy amíg eddig a babukánk majd hét hónap alatt nőtt 1 kilóra, addig a fennmaradó időben (vagyis alig több mint két hónap alatt) kb. 2 kilót fog gyarapodni, tehát nem semmi hízókúrába kezd. :) Talán velem együtt...

Ezenkívül megkérdezte, hogy elkezdtünk-e készülődni és hogy lassan gyűjtögethetem a kórházas pakkot. Vagyis jót beszélgettünk, minden kérdésemre gyakorlattal válaszolt, így jó kis tanácsokkal látott el. Egyre felkészültebb leszek - elméletben. ;)

És azért lassan kezd aggasztani a szülés is.. Honnan fogom megtudni, h kiakar bújni és nem csak jósló fájás? Mi kell pontosan abban a kórházi pakkban? Hogy zajlik le a szülés??

0 hozzászólás
2010. október 21. csütörtök

Bercsymtől :)

Sziasztok!

Túl vagyok az esküvőn. Kibírtam, hogy végigtáncolja velem anya az estét. Hisz ez csak az ő napja. Remélem, akkor is ilyen boldog lesz majd, amikor jeleit mutatom neki, hogy most már szeretnék kibújni, anyuka hasából. Persze oda bent, sokkal jobb nekem, kényelmesebb....

Na jó bevallom, néha kicsit élvezem is, hogy nagyokat rúghatok anyába. Nehogy elfelejtse már, hogy én is vagyok neki.

Élvezem, amikor apa is a kezét teszi a pocimra, de azt is alig várom már, hogy megdajkáljon, a kezébe vegyen, és én legyek Apuci kicsi lánya. Persze, majd amikor a szeretnék már közeledni a fiúkhoz, és apa mindent megtesz, hogy ne így legyen akkor kicsit mérges leszek rá.

De addig még nagyon sok időnk van, és természetesen, akkor is szeretni fogom nagyon.  Amit még szeretnék megemlíteni, hogy akkor se haragudjatok rám nagyon, amikor behisztizem magam egy csokiért a boltban, vagy hisztizek, mert szúr a kiságy, és amúgy is köztetek lesz a legkényelmesebb, ezt már előre érzem.

Csak azt akartam mondani, hogy már most Nagyon Szeretlek benneteket! Nagyon várom, hogy meglássam a nap világot.

Puszi: A ti Noémitek

1 hozzászólás