Szilvim, a legjobb barátnőm írta ezt a kis beszédet Nekünk :)

Kedves Anya és Apa!

Először is bocsánatot kérek Tőletek, amiért félbeszakítom a ceremóniát, de ha már itt vagyok, én is szeretnék néhány szót szólni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezen a szép napon részt vehetek! A velem egykorú gyerekeknek fogalmuk sincs, milyen izgalmas volt az elmúlt hetek készülődése. Csupa olyan dolog tőrtént otthon, amit azelőtt még sohasem láttam.

És aztán a mai nap... Minden máshogy és máskor történt, mint ahogy megszoktam. A sok néni és bácsi az egész házat ellepte, mindenütt volt valaki, aki felkapott,  puszilgatott, simogatott, és persze elvárta, hogy Én ennek örüljek! De, hát mi mást is tehettem volna!

Tulajdonképpen azt sem értem, hogy Anya, Te most miért vagy olyan más... Miért nem ezt a ruhát viseled minden nap, pl. főzés közben vagy amikor engem pelenkázol. Ha ebben a csodaszép ruhában tolnál az utcán, azt hiszem, irigyelnének, hogy nekem hercegnő az anyukám!

És Te, Apa olyan elegáns vagy ebben az öltönyben, hogy szinte rád sem ismerek.

Kedves Anya és Apa! Remélem, ezután is ugyanúgy szeretitek és megbecsülitek majd egymást, (és főleg Engem), mint ezelőtt! A leendő 10 testvérem nevében is kérlek Titeket, férjként és feleségként se legyetek nagyon mérgesek, ha majd titokban rosszat csinálunk, ha nem mindig a tanulással leszünk elfoglalva, vagy ha unalmunkban kifordítjuk a házat, és legyetek erősek akkor is, ha majd az unokáitok fogják ugyanazokat csinálni, mint amiket Én mostanában!

Engedjétek meg, hogy Én, szerelmetek gyümölcse legyek az első, ki gratulál Nektek a házasságkötésetekhez! SOK BOLDOGSÁGOT!